Pupi blogja

A másodpercek csak teltek, és a levegőben lógott a fiú kérdése. A falióra mutatójának a kattogása hallatszott csak, de az olyan hangosnak tűnt számukra, mintha valami zene dübörgött volna közvetlenül a fülük mellett.

Edward pillanatról pillanatra egyre feszültebb lett – már nem volt olyan biztos a lány válaszában. Kezében a bársony ékszerdobozt tartotta, melyben csillogott az édesanyja gyémánt gyűrűje, és mindennél jobban vágyott arra, hogy a lány ajkait elhagyja a bűvös igen szó. Szerette volna a kecses ujjára felhúzni a gyűrűt, majd boldogan megpörgetni őt, aztán az egészet megpecsételni egy forró, szerelmes csókkal. Az ajkaik úgy simultak volna össze, mintha erre teremttettek volna, és attól a pillanattól fogva már senki és semmi nem választhatná el őket. Nem pusztán azért szánta el magát a lánykérésre, hogy világossá tegye a családja számára, ha ármánykodnak is, Bella és ő együtt maradnak; ezt a lépést már napok óta fontolgatta. Elég volt neki annak idején az az idő, amikor egy pár voltak még Forksban, hogy tudja, amíg világ a világ Bella mellett akar lenni, és vágyott arra, hogy Bella is mellette akarjon maradni. Aztán minden a feje tetejére állt, és a lánynak majdnem komoly baja esett amiatt, hogy ő és a családja nem emberek. Most azonban újra visszakapta őt, és már nem kellett aggódnia a testi épségéért. Mire várt volna még?

– Bella, kérlek, mondj valamit! – esdeklett kétségbeesetten, és rettegni kezdett, hogy a lány elküldi őt a gyűrűvel együtt, így utasítva vissza. Megértette volna, hisz neki nincsenek emlékei milyen boldogok voltak együtt, számára az egész csak két hónappal azelőtt kezdődött. Valahol érthető lenne, ha nemet mondana.

– Igen – suttogta Bella, és kápráztató mosollyal ajándékozta meg a fiút.

Úgy tűnt, nem is hitt már abban, hogy ez lesz a válasza a lánynak. Csak néhány pillanattal később fogta fel, hogy mit mondott Bella, de akkor megkönnyebbült nevetés hagyta el a száját.

Vámpír létére kissé ügyetlenül húzta fel a lány gyűrűsujjára a számára nagyon sokat jelentő ékszert, és megbűvölten nézte, hogy mennyire illik hozzá.

Édesanyám büszke lenne arra, hogy ilyen csodálatos lány szerelme az enyém – gondolta Edward, majd a tekintetét Bella aranybarna szemeibe fúrta.

Megsimogatta a lány arcát, majd odahajolt hozzá, és lepkeszárny finoman hozzáérintette a száját Bella tökéletes ajkaihoz. A lány azonnal válaszolt az édes érintésre, és viszonozta a csókot.

Abban a pillanatban igyekezett nem gondolni arra, hogy egy olyan ponthoz érkezett a történetük, ahonnan már nincsen visszaút. Már nem hátrálhat meg, addig legalábbis biztosan nem, míg be nem végzi a tervét.

Mire észbe kapott, már nem volt a lába alatt talaj. Nem értette, hogy Edward miért kapta a karjaiba, és indult el vele az emelet felé, de nem is igazán törődött vele.

A fiú lefektette őt az ágyára, majd mellé helyezkedett. Maga felé fordította a fejét, és csókot nyomott az ajkaira, amit a lány viszonzott. Bella egyik karját Edward nyaka köré fonta, majd magára húzta a fiút, és a lábaival átfogta a derekát.

– Esküszöm, hogy boldoggá foglak tenni – ígérte Edward, és lágy csókkal pecsételte meg az esküjét.

Bella eltolta magától Edwardot, és mélyen a szemeibe nézett. Ez volt ez első olyan pillanat azóta, hogy megjelent Finetownban, amikor komolyan elgondolkozott azon, hogy hagynia kellene a fenébe az egész bosszúhadjáratot, és inkább rendeznie kellene az életét. Csak nézte Edwardot, és a szíve összefacsarodott attól, amit a fiú tekintetében látott. Az aranybarna szemekben ott tükröződött az a hatalmas szerelem, amelyet iránta érzett, azzal a mérhetetlen boldogsággal, ami eltöltötte őt, amiért igent mondott a lánykérésre.

Nem bírta, egyszerűen képtelen volt arra, hogy tovább a szemébe nézzen – nem akart arra gondolni, hogy milyen szomorúság lesz azokban a szemekben, ha ott hagyja az oltár előtt. Mert hát nem tehetett mást, bármennyire is elbizonytalanodott, muszáj lesz véghezvinnie a tervét, muszáj lesz tönkretenni őket. Az a mindent megbocsátó Bella abban a pillanatban meghalt, amikor Victoria elkapta őt az erdőben. Tisztában volt vele, hogy barátnője megbánta, hogy olyan dolgokat mondott neki, azonban már késő volt, visszavonhatatlanul megmérgezte őt a kegyetlen gondolatokkal, és azóta akárhányszor próbálta lebeszélni őt a tervekről, a szavai süket fülekre találtak. Így inkább segítette őt, nehogy elveszítse a törékeny lábakon nyugvó barátságukat.

Hirtelen lendült előre Bella, és tapasztotta a száját Edwardéra, hogy így terelje el a figyelmét a tervéről. Szeretett volna mindent elfelejteni, ha csak percekre is, és tudta, hogy ezt Edward karjaiban megteheti.

Nem szabad lefeküdnöd vele – figyelmeztette annak idején Victoria, de abban a percben, Edward csókjai közepette tett a barátnője tanácsára.

Hamarosan mindkettejük élete romhalmazzá válik, tudta, hogy a megsemmisítő halált kívánják majd: Edward, amiért Bella elárulta, a lány pedig azért, mert tönkretette a fiút.

A gondolataiból a lányt Edward morgása rángatta ki. Csodálkozva vette észre, hogy már nem csókolóznak; a fiú éppen az ő blúzának kigombolásával foglalatoskodik, és a morgás valószínűleg annak volt betudható, hogy meglátta a vérvörös, pántnélküli csipkemelltartóját.

– Úgy látom, hogy tetszik, amit látsz – kuncogott Bella, de a hangja elhalt, amikor Edward lehajtotta a fejét, és a nyelvét végighúzta a keblei között. Megborzongott a fiú nedves érintésétől, és az ajkait jól eső sóhaj hagyta el. – Mit művelünk? – kérdezte aztán akadozó nyelvvel, Edward ugyanis már a kebleinek azon részét csókolgatta, amit nem fedett fehérnemű.

– Hmm... – pillantott fel Edward a kényeztetésből, és a tekintete éjfekete volt a benne tomboló vágytól.

Bella kissé meghökkenten, ugyanakkor a szíve legmélyén elégedetten vette tudomásul, hogy ezt ő váltotta ki a fiúból.

– Szerintem nagyon is tudod, hogy mit művelünk – jelentette ki rekedt hangon, és a kezeivel közben Bella testén kalandozott.

– Akarod, hogy... hát, hogy mi... – dadogott Bella zavartan, és tudta, ha ember lenne, a feje búbjától a lábujjai végéig pír borítaná az egész testét.

– Biztosíthatlak felőle, hogy akarom... akarlak.

– Csak hát Alice szerint régimódi vagy kissé... és talán szeretnél várni az... esküvőig – nyelt nagyot, és rájött, ha a fiú valóban várni akar, akkor ők ketten sosem lehetnek együtt.

Ha Edward azt szeretné, hogy legelőször csak a nászéjszakán legyenek egymáséi, akkor soha sem tapasztalhatja meg, milyen érzés, amikor a fiú teste szorosan az övéhez tapad, és nincs közöttük semmilyen zavaró ruhadarab.

– Te szeretnél várni? – kérdezte lágyan Edward, és úgy tűnt, ha a lány igent felel, ő azt teljes mértékben megérti.

– Nem, dehogy – vágta rá Bella, aztán egy pillanat múlva elszégyellte magát azért, hogy olyan nyíltan a tudomására hozta a fiúnak, hogy mit szeretne. – De ha te várni akarsz, és...

– Tudod – suttogta Edward a fülébe, majd végighúzta a nyelvét a lány nyakán –, ha még ember lennél azt mondanám, hogy várjunk az esküvőig, most azonban... – hallgatott el hirtelen, de alig egy pillanattal később folytatta. – Igaza van Alice-nek, kissé régimódi vagyok, de annyira gyönyörű vagy, hogy az elmúlt két hónapban kínok kínját éltem át, amiért nem érinthetlek meg ott, ahol akarlak, és nem lehetsz az enyém – vallotta be Bellának, aki elhúzta a száját.

Edward nem értette, hogy mi rosszat mondott, azonban Bella pillanatokkal később rákérdezett arra, ami a szívét nyomta.

– Tehát emberként ronda voltam, és könnyedén tudtál volna várni az esküvőig?

Edward felnevetett. Azt hitte, hogy valami komoly dologról van szó, pedig csak ismét megmutatkozott a lány azon jellegzetes tulajdonsága, hogy képtelen elhinni, ő a leggyönyörűbb nő, akivel létezése során találkozott.

– Szó sincs erről – rázta hevesen a fejét. – Emberként is gyönyörű voltál, csak annyira törékeny... mármint hozzám képest törékeny. El tudod képzelni, hogy mennyire kockázatos lett volna, ha veled vagyok, mikor te még halandó vagy? Szerintem tragikusan végződött volna a dolog, mert hát egy olyan szituációban, amikor a lehető legközelebb vagyok hozzád, biztosan nem tudtam volna rendesen kontrollálni magam. Az esküvőig azonban fejleszthettem volna az önuralmam, hogy ne essen komolyabb bántódásod.

– Szeretném, ha azt tennéd velem, amit akkor szerettél volna, mikor még ember voltam. Azt akarom, hogy úgy ölelj, ahogyan akkor szerettél volna. Most már nem vagyok törékeny, most olyan szorosan karolhatsz át, ahogyan csak szeretnéd.

Edwardnak több sem kellett – édes csókban forrt össze Bellával, és bár a lány belement abba, hogy együtt legyenek, a biztonság kedvéért, lassan és megfontoltan gombolta ki a selyemblúz utolsó három gombját.

Nem csak Bella, hanem saját maga miatt is cselekedett így. Teljesen új volt neki ez a szituáció, hiszen sosem volt még együtt senkivel, és bár ezt nem vallotta volna be, de kissé ideges volt. Félt, hogy valamit elront, és Bellának nem lesz jó a szeretkezésük.

Mikor végzett az utolsó gombbal is, széttárta a lányon a blúzt, és éhes tekintettel mustrálta végig a mellkasát és a lapos hasát.

Bella kiűzött minden gondolatot a fejéből, de addig azzal nyugtatta magát, hogy így még fájdalmasabb lesz a fiú számára, ha tönkreteszi őt, és igazából nem maga miatt szeretkezik vele, hanem azért, hogy még jobban eltiporja Edwardot. Megszabadította a fiút az ingétől, aki pedig őt a nadrágjától.

Egy szál fehérneműben feküdt az ágyban Edward figyelő tekintetének kereszttüzében, mégsem érezte magát zavarban. Csak az a hatalmas vágy érdekelte, ami szinte már felemésztette őt. Tudta, hogy ha esetleg valami közbejön, és nem lesznek egymáséi, ő biztosan belehal.

– Kicsit ideges vagyok. – Bella mintha egy vastag falon keresztül hallotta volna a saját hangját. Nem is értette, hogy miért mondta ki a szavakat.

– Én is – vallotta be Edward, félretéve a korábbi fogadkozását, hogy ezt nem osztja meg Bellával. – De szeretjük egymást, és ez elég ahhoz, hogy minden tökéletes legyen.

Edwardnak igaza volt. Bella a fájdalom és a bosszúvágy ellenére még mindig szerette a fiút.

A lány segítségével Edward megszabadult a farmerétől, így már csak egy alsónadrág volt rajta. Bella alsó ajkát harapdálta, gyengéden, de azért eléggé érezhetően ahhoz, hogy a lány belsejében tomboló tűz lángjai még magasabbra csapjanak. A fiú kezei közben a testén foglalatoskodtak: először kissé megszorította a keblét melltartón keresztül, majd ujjai hegyével végigsimított a hasán, később pedig a felhúzott lábát simogatta, amit még korábban hajlított be Bella. Az ajkai közül nyögés szállt fel, mikor Edward a combja belső fele után megérintette őt a franciabugyiján keresztül.

A következő pillanatban a párnák közé teperte a fiút, és ráült a csípőjére. Kisimította a rakoncátlan tincseket a szeméből, és lenézett Edwardra. A fiú a melleit tüntette ki a figyelmével, majd egy pillanatra felült a lányhoz, míg elintézte a fehérnemű apró kapcsát, mivel azonban nem volt gyakorlata benne, nem tudott mást tenni, minthogy összeroppantotta. Visszahuppant a párnák közé, majd győzedelmes mosollyal nézte, ahogyan a lány kissé zavarba jött attól, hogy a fehérnemű egyszerűen lehullott róla, így a mellkasa fedetlenné vált. Edward az apró, feszes halmokat kezdte figyelni, majd a kezei csatlakoztak a tevékenységéhez, és a tenyereibe fogta a lány melleit. Bella a gyengéd masszírozás hatására kissé ívbe feszítette a hátát, és ölét közelebb nyomta a fiú ágyékához. Edward képtelen volt visszafogni magát, így ismét felült. Egyik tenyerével megtámasztotta a lány hátát, a másikat pedig a vállára csúsztatta és gyengéden hátradöntötte Bellát, majd engedve a kísértésnek a melleire hajolva megízlelte a bőrét. Bella a fiú nyaka köré fonta a karjait, így biztosítva őt arról, hogy mennyire jól esik neki, amit csinál, és hogy ne hagyja abba. Azt akarta, hogy Edward ajkai valamint a nyelve folytassák a vérforraló tevékenységet. A csípője önálló életre kelve kezdett kicsi majd egyre nagyobb köröket leírni Edward férfiassága fölött, amit a fiú folyamatos morgással jutalmazott.

Vámpír létükre a testük már képtelen volt a hőmérsékletváltozásra, azonban Bella és Edward is úgy hitték, mindjárt felgyulladnak, annyira melegük lett. Mindkettejük fűtötte a vágy, sürgette őket a szenvedély, azonban megálljt parancsoltak neki, és nem siettek el semmit. Minden pillanatot ki akartak élvezni.

Bella érezte, hogy Edward mennyire kívánja őt. Nem csak az bizonyította ezt, hogy képtelen volt elszakadni a mellkasától, és a csókoktól, a gyengéd harapásoktól meg a szívogatásoktól szinte már fájtak a keblei, hanem a férfiassága is tanúbizonysággal szolgált. Bella érezte az ölének feszülő keménységet, és képek sokasága villant fel a szemei előtt: Edward fölötte mozog egyre gyorsabb tempót diktálva... az ujjaikat összefonják, és újra és újra megszorítják a másik kezét szeretkezés közben... Edward végigcsókolja az egész testét, és Bella maga is meglepődött, hogy képzeletében a fiú a combjai közét sem hagyja ki, ott is bejár minden millimétert az ajka.

– Nem tudok tovább várni – nyöszörögte Bella.

Edward abbahagyta a tevékenységét, és az ajkaihoz vonta a lány száját.

– Én sem – felelte Edward Bella szájába. – Mivel úgy is itthon vagy... így...

– Így mi? – kíváncsiskodott a lány.

– Ha tönkreteszem a ruhádat, nem kell azon aggódnod, hogy mit veszel fel utána...

– Mégis milyen ruhámat akarsz tönkretenni? – ráncolta a homlokát Bella. Nem értette az egészet, hisz már csak bugyi volt rajta.

Edward féloldalas mosolyt villantott rá, és tettel válaszolt a kérdésre. A franciabugyi anyaga halkan reccsent mindkét oldalon.

– A jó öreg technika, miszerint levesszük a bugyit, és nem teszünk kárt benne túl ódivatú számodra?

– Emmett dicsekedik minden egyes héten azzal, hogy hány fehérneműt tépett le Rose-ról. Kíváncsi voltam rá, hogy mi olyan jó ebben.

– És micsoda?

– Időspórolás. A letépés gyorsabb, mint a levétel.

– Örülök, hogy ennyire nem bírsz magaddal – jegyezte meg Bella, és valóban még inkább feldobta a hangulatát az, hogy Edward milyen türelmetlen. – Rajtad viszont még túl sok a ruha...

Másodpercekkel később ez már koránt sem volt úgy, mindketten meztelenek voltak, és annak ellenére, hogy korábban azt mondták nem tudnak tovább várni, még mindig csókolgatták egymást. Az ágyon térdeltek, és kezeik a csókok közben a másik testén kalandoztak. Bella a fiú hátán húzta végig a körmeit, míg Edward ujjainak tevékenységét már nem akadályozta semmi. Bella combjai között volt a keze, és élvezte, ahogyan a lány folyamatosan a szájába nyög, és a hátát karmolászta. Nem mondta volna, hogy fájt, hogy a körmök a bőrébe vájtak (de azért érezte), azonban nagy ívben tett a dologra. Csak azzal törődött, hogy mennyire selymes és harmatos Bella öle.

A nyögések egyre gyakoribbá váltak, és a fiú biztos volt benne, hogy a lány rohamosan közeledik a gyönyör felé. Elszakadt Bella szájától, az ujjai azonban egy pillanatra sem álltak meg, fáradhatatlanul simogatták a lányt. Látni akarta a beteljesüléstől homályos tekintetet, így a szemeit a lányéba fúrta.

Bella lábai remegni kezdtek, félő volt, hogy bár az ágyon térdelt, valahogyan mégis összecsuklanak. A teste megrándult, a szemei tágra nyíltak, és a száját hosszú, kéjjel teli nyögés hagyta el. Edward magához ölelte a remegő lányt, és a teste még inkább sóvárgott a folytatás után. Újra gyönyörrel akarta megajándékozni Bellát, azonban ezúttal vele együtt szerette volna átélni. A férfiassága követelte a lány testét, követelte azt az enyhülést, amit tudott, hogy csak akkor kaphat meg, ha összeforrasztja a testüket, és a lehető legjobban elmerül a lányban.

– Azelőtt sosem mertem arról álmodni, hogy egyszer az enyém leszel. Hogy egyszer úgy érinthetlek meg, ahogyan egy fiú akar egy lányt, akit szeret. Hogy egyszer fedetlenül láthatlak, és most...

– Most úgy érinthetsz, ahogy csak szeretnél... itt vagyok előtted teljesen meztelenül... és mindjárt a tiéd leszek... csak és egyedül a tiéd – suttogta Bella. – Most megkaphatod mindazt, amit meg kellett tagadnod magadtól akkor mikor még ember voltam. Tégy velem bármit, akármit... feledtess el velem mindent... a világot... a haragot.

Edward kissé eltolta magától Bellát, hogy mélyen a szemeibe tekintsen. Aztán lassan, nagyon lassan az ajkára hajolt, és gyengéden megcsókolta, majd hátradöntötte a lányt, vele együtt dőlve. Végigsimította a lány combját, majd a lábát a dereka köré fonta, és...