Pupi blogja

Mikor Justin nyilvánvalóan közeledni kezd Amelia felé, a lány biztosra veszi, hogy valami nem stimmel. A sejtése beigazolódik, mikor a fiú bevallja neki, hogy egy este, eléggé illuminált állapotban belement egy fogadásba, miszerint a végzősök báljáig magába bolondítja őt, vagy elveszíti a Cadillac Eldoradóját, amit a nagyapja hagyott rá a halála után. Amelia belemegy, hogy segít neki megnyerni a fogadást, és eljátssza, hogy lassanként beleszeretett a fiúba. A végzősök báljának közeledtével arányosan kerülnek ők is egyre közelebb egymáshoz. Rob azonban nem akarja szótlanul tűrni a bimbózó kapcsolatukat, és mindent elkövet annak érdekében, hogy Justin elveszítse a fogadást, és ő kaparintsa meg Ameliát.

Prológus

Remény. Ez ugyanolyan ősi érzés, mint a szerelem, az irigység, a bánat, a vágy vagy a gyász. Minden ember reménykedik. Talán nem vallják be, de akkor is így van. Sok mindenért szoktak bizakodni, legyenek ezek apró-cseprő dolgok, vagy hatalmas csodák. Ki ne reménykedett volna már olyanban, hogy jelest kapjon egy feleletre, hogy ne vegyék észre, amint a pad alatt kinyitott könyvből lesi ki a dolgozat kérdéseire a válaszokat? Remélték már azt, hogy továbbtanulás vagy iskolaváltás alkalmával hamar barátokra lelnek; vagy ott vannak az esték, mikor félálomban az ember még elmond egy reményteli imát, azért hogy valamely családtagja csodával határos módon meggyógyuljon egy súlyos betegségből. Élhet a remény azért, hogy a szülők ameddig csak lehet, az ember mellett legyenek, vagy, hogy a fiú vagy lány, aki megtetszik, viszonozza az érzést.

Amelia Johnson is reménykedett. De ő nem jeles feleletben, vagy abban, hogy ne kapják puskázáson, se nem barátokért, még csak csodáért sem. Amelia azt remélte, hogyha vége az egésznek, akkor könnyen el tudja majd felejteni a mellette fekvő, mélyen alvó fiút. Tekintetét oldalra fordította, és végigpásztázta az izmos testet, melyet csak egy vékony lepedő takart, az is csak deréktól lefelé, hogy valamennyire elfedje meztelenségét. Amelia nagyon nyelt, mikor a fiú eltakart ágyékára pillantott, és akaratlanul pörögtek le a szemei előtte az elmúlt óra eseményei. Sosem hitte volna, hogy egyszer odaadja magát a nagy Justin Smith-nek, aki több szív összetöréséért volt már felelős, és aki iránt az iskola lánytanulóinak a fele a nyálát csorgatja. Mégis itt fekszik a fiú mellett, és a testét neki is egy lepedő fedi, pontosabban annak a lepedőnek a másik fele, amely Justin férfiasságát is elrejti. Amelia kicsit feljebb húzta magán a világoskék anyagot és felsóhajtott.  Még mindig érezte Justin csókját, az érintését és tökéletesen emlékezett a szeretkezésük pillanataira. Fogalma sem volt arról, hogyan jutottak el ilyen messzire, holott csak egy buta játéknak indult az egész, az is csak a fiú ostobasága miatt. Az agya azt súgta neki, hogy sosem szabadott volna odaadnia magát Justinnak, sosem szabadott volna hagynia, hogy ez a fiú vegye el az ártatlanságát, de a szíve egészen mást duruzsolt. Kettős érzések voltak benne, de aztán megrázta a fejét kissé, és rájött, hogy felesleges lenne keseregnie, ugyanis már nem tehet semmit. A fiú visszavonhatatlanul elvette az érintetlenségét, és valamikor az elmúlt három hónapban a szívét is ellopta, bár Amelia nem tudta volna konkrétan megmondani, hogy mikor érkezett el az a pillanat, mely után már nem csak az öntelt ficsúrt látta Justinban.

Nem lehet, hogy tényleg beleszerettem, nem, ez nem lehet szerelem, gondolta Amelia és kezeibe temette még mindig kissé kipirult arcát.

Ismét nagyot sóhajtott a lány és miután kezeit elvette az arca elől, ismét a fiú felé pillantott. Justin a hátán feküdt, de a feje Amelia felé volt fordulva. Nem kerülte el a lány figyelmét, hogy a fiú ajkain alvás közben imádnivaló mosoly ült, melytől csak még ellenállhatatlanabb lett. Amelia ki akarta verni a fejéből az összes gondolatot, mely a fiúval volt kapcsolatos, de nem sikerült neki. Rég elmúlt éjfél, és a lány kissé már álmos valamint fáradt volt, de nem hitt benne, hogy most el tudna aludni. Ennek oka nem csak az emlékek voltak, melyek folyton kísértették és nem hagyták, hogy a lány megfeledkezzen arról, Justin hogyan térképezte fel csókjaival és precíz érintéseivel a testét, ott volt még az is, hogy a fájdalomcsillapító hatása már elmúlóban volt, és a bekötött bokája lüktetni kezdett. Nem érzett magában annyi erőt, hogy felkeljen a puha szőnyegről – melyre a fiú órákkal korábban leültette –, és az ágy melletti éjjeliszekrényig botorkáljon a gyógyszerért, melyet az orvos írt fel neki az ügyeleten, ahová a lábsérülése miatt vitték be. Óvatosan oldalra fordult, és próbált alváshoz kényelmes pózt felvenni, de felszisszent, amikor a másik lába egy óvatlan pillanatban a fájós bokájához ért.

Hiába kapta a szája elé kezét, már késő volt, a panaszos hang elhagyta ajkait, mely felébresztette Justint. A fiú hunyorogva pillantott a lányra, de annak eltorzult arckifejezése láttán, szemei tágra nyíltak.

– Mi történt? – kérdezte rekedten. – Fáj valamid? Talán fájdalmat okoztam, amikor mi…

Justin jelentőségteljesen elhallgatott, és Amelia arcát kezdte fürkészni.

– Fáj a bokám – felelte a lány suttogva és próbálta elkerülni a fiú tekintetét.

Justin lerántotta magáról a lepedőt, majd az éjjeli szekrényhez sietett. Amelia utána pillantott, hogy vajon hová mehet a fiú, és a tekintete akaratlanul tévedt Justin fenekére, melyet nem fedett semmi, ahogyan a teste többi részét sem.

Elpirulva kapta el a szemeit Justinról, pedig nem ez volt az első eset, hogy látta a fiút meztelenül. Ez pontosan a harmadik alkalom volt: először három nappal korábban volt alkalma végigmérni az izmos testet, mikor kopogás nélkül rontott a fürdőbe, ahol Justin épp a zuhanyozás után törölközött meg. A második eset nem sokkal korábban volt, amikor a fiú az után, hogy levette a lány ruháit, a sajátjaitól is megszabadult, majd hosszasan szeretkeztek a puha szőnyegen. Amelia remélte, hogy Justin nem veszi észre rajta, mennyire zavarba jött, és kezd el kérdezősködni, hogy mi a pirulása oka, mert akkor hirtelen nem tudna semmit sem füllenteni, az igazsággal pedig természetesen nem rukkolhatna elő. A fiú egy pohár vízzel tért vissza, a másik tenyerében pedig két, fehér, apró pirula pihent, melyek csak arra vártak, hogy Amelia lenyelje őket. A felé nyújtott vizet és gyógyszereket elvette, miután kissé felült, és bevette mindkettőt bő folyadékkal. Justin a poharat a néhány lépésre lévő üvegasztalra csúsztatta, majd visszasétált a lányhoz.

– Akarod, hogy ágyba vigyelek?

Amelia ismét elpirult, és csak néhány pillanattal később jött rá, hogy a fiú bizonyára nem arra gondolt, amire ő. Kétségtelen, hogy a lány több értelmet hitt a fiú kérdésében, de biztos volt benne, hogy Justin ezúttal az alvásra célzott.

A fiú elvigyorodott látva a lány zavarát, és ő is rájött a kérdés többértelműségére, de esze ágában sem volt pontosítani a kérdését. Csak várta, hogy Amelia feleljen, és bármi is lesz a válasza, ő úgy cselekszik.

– Nekem kényelmes itt – susogta a lány. – De ha neked nem, akkor…

Elhallgatott, mert rájött, hogy nem kötelező Justinnak vele aludnia, és félt, hogy ezt a fiú is tudja. Természetesen megtörténhet az, hogy Ameliát itt hagyja, ő pedig befekszik az ágyba.

– Akkor itt maradunk – mosolygott Justin, majd visszabújt a lepedő alá.

Örömmel konstatálta a tényt a fiú, hogy Amelia egy pillanatra a férfiasságára szegezte a tekintetét, mikor lefeküdt mellé és épp a lepedőt terítette magára. Mosolyogva nézte a lányt, és akárhogy próbált is ellenállni a késztetésnek, végül csak elbukta a magával vívott csatát, és megadva magát, közelebb helyezkedett a lányhoz. Az oldalukra fordulva feküdtek egymással szemben, és Amelia kíváncsian fürkészte a fiút, hogy vajon miért bújt hozzá közelebb. Justin egy ügyes mozdulattal a derekánál fogva magához rántotta a lányt – közben abban reménykedett, hogy Amelia lábának nem esik baja –, majd miután maga sem tudja, hogy miért, de apró csókot nyomott a szájára, lehunyta a szemeit és álomba szenderült úgy, hogy a karjával még mindig Ameliát ölelte.

A lány ajkai még percek múlva is égtek a fiú csókjától, de kényszerítette magát, hogy lazuljon el a Justin ölelésében, és csukja be a szemeit. Eltartott néhány percig még, de végül követte a fiú példáját és álomba szenderült, reggelre halasztva a kétségeit, hogy ezek után mi lesz kettejükkel.