Az oldalon saját szereplős történetek, Twilight fanfictionök és novellák találhatók.
Ha tetszik valamelyik történetem, ajánld másoknak, hogy ők is megismerhessék!
8. fejezet
(Bella szemszöge)
Nyűgösen nyomtam le az ébresztőórámat, és álmosan nyitottam ki a szemeimet, alaposan megdörzsölve őket. Rémülten pillantottam körbe a szobában, és a levegő szaggatottan áramlott a tüdőmbe, amikor tudatosult bennem, hogy csak én tartózkodom a helyiségben. Egyes egyedül én.
A sírás kerülgetett, amiért nem volt sehol sem Edward, és be kellett látnom, hogy minden túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, és ne csak egy szép álom. Hiszen képtelenség, hogy visszajött hozzám, hogy minden csak ostobaság volt, és még mindig szeret engem. Pokoli szúrást éreztem a mellkasomban, és hiába szorítottam szívemhez a kezem, nem lett jobb, és egyre inkább növekedett a fájdalom. Sírva dőltem a párnára, de ismét felültem, amikor papírzörgés hangját hallottam közvetlenül a fülem mellett. Egy félbehajtott cetli árválkodott az ágyamban, amit nyomban felkaptam, és gyorsan kinyitottam.
„Haza kellett mennem átöltözni. Mire elkészülsz, ígérem, hogy újra itt leszek. Edward” – állt a papírdarabon szerelmem összetéveszthetetlen kézírásával, és én rögtön, abban a pillanatban megnyugodtam.
– Nem álmodtam – suttogtam megkönnyebbülten, és mélyet lélegeztem. – Tényleg újra itt van.
Talán soha olyan szép nem akartam még lenni, mióta Edwardot ismerem, mint ma. Azt szerettem volna, hogy ne bánja meg a döntését, hogy visszatért... hozzám. Azt akartam, hogy gyönyörűnek lásson, már amennyire lehetek én olyan. Alice-től még a horrorisztikusan végződő tizennyolcadik születésnapom előtt egy-két héttel kaptam egy szűkszárú farmert, melyet még sosem volt kedvem felvenni, most azonban azt a darabot rángattam ki a szekrényemből. A mélykék blúz, melyet felsőként választottam aznapra, szorosan simult a felsőtestemre, és a dekoltázsomat éppen annyira hagyta szabadon, mely kissé figyelemfelkeltő volt, de koránt sem megbotránkoztató, vagy kirívó. Míg fogat és arcot mostam a fürdőben, azon gondolkoztam, hogy milyen sminket dobjak fel. Nem akartam úgy kinézni, mint akire több kilo vakolat került, de abból, ha felkenek egy kis szempillaspirált, valamint az egyik, ugyancsak Alice-től kapott rúzzsal kifestem a számat, még semmi baj nem származhat. A hajamat alaposan kifésültem, és középen szépen elválasztottam, majd egy utolsó pillantást vetettem magamra és visszaindultam a szobámba.
Halk sikkantás csúszott ki a számon, mikor beléptem a helyiségbe. Hiába, hónapokig nem volt váratlan vendég a szobámban.
Edward végigjártatta rajtam a tekintetét, és abszolút pozitív élményként könyveltem el, ahogyan nagyot nyelt a látványra.
– Nagyon... csinos vagy – találta meg aztán a hangját, és szemei egy hosszú pillanatig a felsőm kivágását figyelték.
– Köszönöm – pirultam el kissé, majd odasétáltam hozzá.
Ajkai mágnesként vonzottak magunkhoz, azonban kénytelen voltam ellenállni a kísértésnek, és végül nem csókoltam meg. Saját magam ellen cselekedtem volna, ha márványkemény és hideg száját birtokba veszem, mikor én mondtam, hogy lassan fogunk haladni, és Edwardnak újra ki kell „érdemelnie” engem.
– Mielőtt elindulnánk az iskolába, szeretnék neked adni valamit – kezdte Edward és két tenyere közé fogta az egyik kezemet.
– Tudod, hogy nem szeretem, ha ajándékokat veszem nekem – figyelmeztettem. – Nem akarom, hogy költs rám!
– Esküszöm, hogy egyetlen centet sem költöttem – fúrta aranybarna tekintetét az enyémbe, és én lassan bólintottam.
– Rendben, lássuk azt a valamit.
Edward megkönnyebbülten elmosolyodott, és nyomott egy puszit az arcomra. Elengedte a kezemet, majd könnyedén arrébb tolta az ágyamat.
– Á, szóval ajándék lakberendezést kapok. Meg kell, hogy mondjam, igazán remek ajándék – kuncogtam, és Edward is megeresztett egy mosolyt.
– Gyere ide! – ült le a padlóra, és felém nyújtotta a kezét.
Lehuppantam mellé, majd várakozóan tekintettem rá.
Edward megkocogtatott két padlódeszkát, és mindkettő halkan kongott. Ügyes mozdulattal kivette a deszkákat, majd a feltáruló résből egy kisebb méretű dobozt húzott elő.
– Ez a tiéd – suttogta, és a dobozt letette kettőnk közé.
Óvatosan nyúltam a fedeléhez, amit lassan leemeltem, közben azon gondolkozva, hogy mi lehet benne, de aztán a levegő a tüdőmben rekedt, ahogyan felfogtam, hogy miket látok.
Minden egyes dolog, kapcsolatunk emlékei ott lapultak. A közös fényképek, a csecsebecsék, melyeket Edwardtól kaptam, és a tizennyolcadik születésnapomra kapott CD is benne volt a dobozban.
– Képtelen voltam arra, hogy elvigyem ezeket – emelt ki egy képek szerelmem melyen ketten voltunk. – Azt akartam, hogy itt legyenek veled, még ha nem is tudsz róla.
– Köszönöm – suttogtam meghatottan, és lehajtottam a fejem, hogy Edward ne lássa meg a könnyeimet. – Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy megőrültem – vallottam be halkan. – Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy csak képzeletek téged. Mert annyira irreálisnak tűnt, hogy egy olyan fiú, mint te, beleszeretett egy olyan lányba mint én.
– Sajnálom, szerelmem – emelte fel a fejemet Edward gyengéden, majd letörölte a könnyeimet. – Annyira sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. El sem tudom mondani, hogy mennyire bánom, hogy rossz döntést hoztam.
– Tudom, hogy jót akartál, te sem tudhattad, hogy képtelen vagyok nélküled élni.
– Annyi időt elvesztegettünk miattam – hajolt közel hozzám Edward, az ajkai csak alig néhány centire voltak az enyémektől. – Kérlek, mondj le a tervedről, hogy kihasználhassuk azokat a röpke órákat, amikor együtt lehetünk.
Elhátráltam Edwardtól, majd felkeltem a padlóról. Szerelmem követte a példámat, majd a karomnál fogva maga felé fordított.
– Alig lehetünk együtt, mert Charlie eltiltott tőled, és...
– Nem tehetem – ráztam hevesen a fejemet, és kiszakítottam magam Edward markából. – Egyszerűen nem megy.
– Talán már nem szeretsz annyira, mint régen? Ezért nem akarsz velem lenni? – Hangja tele volt fájdalommal, de nem tehettem semmit, amivel ezen változtathatnék.
Szívem szerint beadtam volna a derekam, hogy minden egyes pillanatot bepótolhassunk, amit elszalasztottunk az elmúlt hónapokban, de az eszem nem hagyta, hogy lemondjak a tervemről. És bármennyire is fájdalmas volt számomra, ezúttal utóbbira kellett hallgatnom, most nem tehettem meg, hogy hagyom, a szívem vezéreljen.
– Ugyanúgy szeretlek, mint régen, sőt.. még annál is jobban, és veled akarok lenni, de még nem lehet.
– Miért? Ha szeretsz, miért nem lehetsz velem?
– Edward – kezdtem lassan –, bármennyire is jó szándékú volt a döntésed, attól még fájdalmat okoztál vele. Nem csak nekem, hanem magadnak is. Iszonyatosak volt az elmúlt hónapok minden egyes perce, és attól, mert megbocsátottam neked, még nem jelenti azt, hogy egy csapásra minden olyan lehet, mint régen. Meg kell értened, hogy az efféle döntéseknek, vannak következményeik. Az, hogy Charlie büntetése miatt nem lehetünk együtt annyit, és akkor is éppen a meghódításommal kell foglalkoznod, egy tanúság számodra, hogy nem volt jogod helyettem dönteni, hogy nem volt helyes ezt tenned velünk. Meg kellett volna beszélned velem, és nem egyedül döntést hoznod. Alaposan át kellett volna beszélnünk, valami megoldást találva, de erre nem hagytál lehetőséget. Bár azt hitted, hogy amit kigondoltál megfelelő lesz, valójában majdnem mindkettőnket tönkretett.
– Rendben, elfogadom, mást amúgy sem tehetek – szólt beletörődően.
– De azért, hogy ne lógasd az orrod – érintettem meg az említett testrészét –, három helyett öt pontot adok neked a doboz tartalmáért – mosolyogtam, Edward azonban nem mosolygott vissza rám.
A szemöldökét felvonta és ugyanolyan kérdőn nézett rám még azután is, hogy visszahelyezte a deszkákat a helyükre, valamint az ágyamat a helyére tolta.
– Ha megkérlek, elmagyaráznád nekem, hogy mit forgatsz a fejedben? – nézett rám kérlelően, mire bólintottam.
– Hogy tudd, hányadán is állunk, és hogy legyen miért teperned, nem szabom meg, hogy például három hónap múlva újra együtt lehetünk. Az egész tőled függ, majdnem teljes mértékben rajtad áll, hogy mikor kapsz vissza engem. Pontozni foglak.
– Fogadjunk, legalább egy millió pontot kell összegyűjtenem, hogy visszakapjalak – durcáskodott, és kissé sértődötten karba fonta a kezeit. – Sosem foglak visszakapni – szólt lemondóan.
– Nem kell egy milliót, csupán néhány százezret – próbáltam viccelődni, de Edward hangulatán ez cseppet sem segített. – Ne légy már ilyen szomorú. Mindössze harminc pontot kell csak gyűjtened. Ha elég kreatív és leleményes vagy, hipp-hopp meghódítasz ismét.
– Neked csak öt pontot érnek a közös dolgaink? – kérdezte szomorúan, és a szája lefelé görbült.
– Ne feledd, hogy ezek az én cuccaim, és azért, mert voltál szíves visszaszolgáltatni a dolgaimat, egyetlen pontot sem kellene adnom neked, de ma jószívű leszek. Sajnálom, Edward, de öt ponttal kell beérned, eggyel sem többel. És, hogy emlékeztesselek a felállásra, engem Charlie szállít iskolába – emlékeztettem őt, miközben behúztam a táskám cipzárját.
Felkaptam egy fekete pulóvert, majd a táskámmal együtt a földszintre indultam.
– Iskolában találkozunk – köszönt el tőlem csüggedten, és kisétált a házból.
– Ne feledd! – ismételte el Charlie már legalább harmadjára. – A lehető legtávolabb kell tartanod magadtól Cullenéket. Nem akarom, hogy a közeledben legyenek, és tovább mossák az agyadat.
– Apu – méltatlankodtam. – Nem mossák az agyamat – morogtam.
– Csak ne apuzz. Te nem akartad elmondani, hogy mivel etettek meg, úgyhogy viselned kell a következményeket. Azon a napon, amikor hajlandó leszel megbízni bennem, majd újratárgyaljuk a dolgot. Addig azonban – pattant ki a cirkálóból, és az ajtómhoz sétált, amit aztán kitárt, hogy ki tudjak szállni – távol tartod magad tőle. És nehogy azt hidd, hogy nem tudom meg, ha velük lófrálsz. A szemem a pályán. – És hogy demonstrálja a dolgot, a kezét az említett helyhez emelte.
Elköszöntem tőle, majd a bejárat felé indultam. Jobbnak láttam nem hisztizni az eltiltás miatt, mert a végén még keményebb büntetést kapnék.
Edward és a testvérei a szekrényemnél várakoztak, és mindannyian szomorúak voltak.
– Mi ez az orrlógatás mindenkinek? – Miután kihámoztam a táskámból a spanyol felszerelésemet, a cuccaimat betettem a szekrényembe.
– Köszönjük, hogy megtartottad a titkunkat – hálálkodott Rosalie –, de sajnáljuk, hogy amiért nem mondhatod el az édesapádnak az igazat, eltiltott tőlünk.
– Az öcskös pocsék hangulatára meg rátett a lapáttal az, hogy fogalma sincs, hogy szedje össze a maradék huszonöt pontot. – Emmett jó szokásához híven mosolygott, és közben Edwardot vállon veregette.
– Én nem segítek neki, saját magának kell megbirkóznia a feladattal – ráztam a fejem. – Biztos kitalálsz majd valamit – paskoltam meg az arcát. – Most megyek spanyolra. Sajnos délután dolgozom, este pedig tanulnom kell, így az öt ponton kívül ma nem tudsz többet szerezni.
Edward csalódottan felszusszantott, és úgy tűnt, a szomorúság legmélyebb bugyraiba süllyedt.
Gyanítottam, hogy Charlie-nak kémei vannak az iskolába, akik figyelik minden egyes mozdulatomat, hogy nem beszélgetek-e Edwardékkal, így jobbnak láttam, ha kerülöm őket. Nem akartam még nagyobb bajt, ezért spanyolon levelet írtam, majd rosszullétre hivatkozva, a mosdóba kéredzkedtem. Természetesen csak szimuláltam, hogy Edward szekrényéhez somfordáljak, és becsúsztassam a levelet.
A szünetben felfedeztem az enyémben egy fehér papírlapot, melyet Edward tett valamikor oda válaszként.
Ebben a pillanatban az sem vigasztal, hogy nem 999995 pontot kell gyűjtenem, hanem csak huszonötöt, mert Charlie miatt az sem fog egykönnyen sikerülni. Úgy szerettem volna, ha velünk ülsz a menzán, de be kell érnem azzal, hogy távolról csodállak. Említettem már, hogy az a felső mennyire tökéletesen áll rajtad? Nagyon csinos vagy benne.
Edward
Hihetetlen volt még számomra is, hogy képes voltam elpirulni, pedig csak egy rövid üzenetben dicsért meg. Nem állt ott velem szemben, hogy áthatóan nézzen rám, mégis a fülem tövéig elvörösödtem. A szerkénynek támasztottam a spanyol füzetemből tépett papírdarabot, majd gyorsan írni kezdtem:
Valahol jó dolog, hogy Charlie bekeményített. Dolgozz csak meg értem. Először rögtön levettél a lábamról, most viszont küzdened kell. Mellesleg azzal a bókkal csak nem újabb pontot szeretnél szerezni?
Bella
Útban a következő órámra, becsúsztattam Edward szerkényébe a levelet, majd tovább mentem, mintha mi sem történt volna. A következő szünetben válaszolt a levelemre, aztán én az övére. Ez így ment egészen az ebédidőig. A negyedik óráról való kicsengetés után szinte repülve mentem a szerkényemhez, hogy végre elolvashassam, vajon mit írt a levelemre.
Kihajtottam az ott lapuló papírfecnit, azonban a gyönyörű írás helyett macskakaparás fogadott. A mosolyom egyik pillanatról a másikra fagyott le az arcomról. Rémülten ziháltam, és küzdöttem az ellen, hogy összeessek.
Milyen édes ez az egész. A gerlepárt a zsémbes rendőrfőnök eltiltotta egymástól, így kénytelenek levelezgetni. Vajon mit szólna ehhez az apád, ha megtudná? Ne aggódj, nem mondom el neki, de csak azért, mert nincs hozzá kedvem. Hallottad már a mondást, hogy szemet szemért, fogat fogért? Esetünkben legyen ez társat társért. A te drága Edwardod megölte Jamest, ezért úgy a tisztességes, hogy bosszút álljak rajta. Még nem tudom, hogy kinyírjalak-e vagy sem, de amíg eldöntöm, figyelni foglak. Ha egyetlen szóval is említesz engem vagy ezt a levelet a drága Cullenéknek, soha többé nem látod viszont az apádat.
Ne feledd, szemmel tartalak. Üdvözlettel, Victoria.
Összegyűrtem a levelet, és a táskámba rejtettem, majd elindultam a menza felé. Tudtam, ha néhány percen belül nem jelenek meg, Edward a keresésemre indul. Nem akartam, hogy akár egy aprócska gyanakvás is felmerüljön benne, egyszerűen nem kockáztathattam.
Kényszerítettem magam, hogy megnyugodjak, majd beléptem a menzára, de még képtelen voltam arra, hogy Edwardékra nézzek. Biztos vagyok benne, hogy látták volna rajtam, hogy valami nincs rendben.
Címkék: Before sunrise
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szia ez király de vick egy szemét ribi
remélem hamar elpatkol
puszy
demon írta...
2011. július 15. 23:37
Szia! Szuper volt, nagyon kíváncsi vagyok, hogy miket találsz ki arra, hogy Edward vissza hódítsa Bellát! :) Remélem a következő fejire nem kell olyan sokáig várni :D
Üdv, egy olvasó
Névtelen írta...
2011. július 16. 0:46
Szia!
Nagyon jól sikerült ez a fejezet...most nagy meglepetést okoztál:D...csak így tovább...
puszi
Mystic írta...
2011. július 16. 21:52
Szia!
Pupi nekem tetszik ez a számos dolog :PPP igy tényleg nehéz feladata lesz Eddynek:DDD báár remélem jön egy nagyon helyes srác még a suliba aki rámászik egy kicsit Bellára :PPP vagy ilyesmi:PP:DD nagyon várom a kövit!
pusz
Dorszíí
Névtelen írta...
2011. július 17. 21:33
Szija-mija:)
Nagyon jó ötletnek tartom a pontozást, és tetszik ahogy megtekerted a szálakat a levelezésben..ugy gondolom,Victoriánál van Edward válaszlevele,amit megtart magánál hogy sakkban tartsa Bellát az apja előtt és viszont..Charlie élete vagy Bella élete a tét?..esetleg mindkettőé..(szerintem az utóbbi gondolatom a nyerő:P) Amit viszont nem értek(még)hogy Alice miért nem látta Victoriát??
Nagyon-nagyon kiváncsi leszek a folytatásra.
mivel még mindig utál a gépem,igy továbbra sem tudom megnézni a blogra feltett képeket, hivatkozásokat,de feltételezem hogy a szereplők ugyanugy néznek ki mint a filmeken,már ami Cullenéket illeti..
Köszi a fejit, siess a kövivel,remélem már nincs feléd 100'C és van kedved írni(kicsi és gonosz vagyok,tudod:D )
Pussz
Farmgirl írta...
2011. július 18. 13:29
[url=http://louboutinmart.co.uk]christian louboutin outlet[/url] They spent many years in Canada sailing and living aboard Free Spirit on Lake Ontario. [url=http://dkgoose.com]Canada Goose jakker[/url] Prjwwwygt [url=http://www.louboutinoutletuks.co.uk]christian louboutin uk[/url]
cfqygw 162280 [url=http://www.chilliwackbombersoutlet.com]red canada goose jacket[/url] 288769 [url=http://www.beatsbydreaonsales.com]dr dre[/url]
Névtelen írta...
2012. december 22. 0:25
[url=http://www.mulberryinoutlet.co.uk]Mulberry Alexa[/url] in Arctic areas in Summer. [url=http://dkgoose.com]canada goose[/url] Anzpzmbrr http://csrhelix.com
dmpfsy 616312 [url=http://www.chilliwackbombersoutlet.com]canada goose spirit[/url] 401533 [url=http://www.beatsbydreaonsales.com]cheap dr dre beats[/url]
Névtelen írta...
2012. december 22. 9:32