Az oldalon saját szereplős történetek, Twilight fanfictionök és novellák találhatók.
Ha tetszik valamelyik történetem, ajánld másoknak, hogy ők is megismerhessék!
43. fejezet
A nagy bejelentés és a szavazás
Michael új szokásához híven a bulin csak engem bámult. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy egy hatalmas körben ültünk és remek rálátásom nyílt Michaelre és sajnos neki is rám. Csak a negyedik felszólításra eszmélt fel, mikor Nora szinte rákiáltott, hogy most ő jön, neki kell mesélnie egy vicces történetet valamelyikünkről.
Francois a virágcsokor átadásakor váltott néhány szón kívül nem beszélt Julie-val. A kíváncsi énem felülkerekedett, és elhatároztam, hogy kiderítem, mi volt az a jelenet. Mert, hogy nem semmiségről volt szó, az teljesen biztos.
Volt egy olyan sejtésem, hogy drága férjemet elbűvölte Julie szépsége, és abból a pillantásból, amivel Julie méregette párszor, ez fordítva is igaz lehet.
Az este folyamán egy újabb érdekességnek voltam szemtanúja, mégpedig annak, hogy apa, anya és Carol milyen jól mulatnak… együtt. Nevetgéltek és beszélgettek az idő azon részében, amikor nem Cyprient vagy Julie-t ugrálták körbe, persze csak képletesen.
– Látom, nem csak engem döbbentett meg ez a jelenet – suttogott Michael a fülembe kis idővel azután, hogy a vicckörnek vége lett.
– Az emberek változnak, és megtanulnak megbocsátani – rántottam meg a vállam, majd belekortyoltam a boromba.
– És te hogy állsz ezzel? Megtanultál megbocsátani nekem? – fordított magával szembe és ujjbegyeivel végigsimított az alsó ajkamon.
– Hagyd ezt abba! – fogtam le a kezét. – Az istenért, itt van a férjem és a családjaink is, viselkedj! – róttam meg.
Michael kacéran rám vigyorgott, majd egy pillanat alatt lett halálosan komoly kifejezés az arcán.
– Tudod, véletlenül leittam az ingemet pezsgővel. Segítségre lenne szükségem. Ki kellene szedni belőle, mielőtt foltot hagyna.
– És ezt most miért mondod nekem? – kérdeztem.
– Arra gondoltam, hogy te lehetnél az a személy, aki segít nekem – válaszolta nemes egyszerűséggel.
– Te most szórakozol velem? – vontam fel a szemöldököm.
– Dehogy. Nézd – gombolta ki a zakóját –, tényleg leittam magam – bökött egy nagy pacára a vajszínű ingen.
– Úgy értem, hogy te most csak viccelsz azzal, hogy én szedjem ki belőle azt a foltot?
– Eszem ágában sincs. Na, gyere, csak néhány perc az egész – fogta meg a kezem és húzni kezdett a férfimosdó felé.
– Te nem vagy épelméjű, az biztos – téptem ki a kezem az övéből. – Nem megyek veled sehová sem. Kérd meg az anyukádat, ő biztos segít majd.
– De én azt akarom, hogy te segíts rajtam – erősködött és újra a tenyerébe fogta a kezemet.
– Eszem ágában sincs – téptem ki újra a kezem az övéből.
– Mi a gond, Ana? Csak nem attól félsz, hogy kettesben a négy fal között, majd nem bírsz magaddal, és letéped rólam a ruháimat?
– Erről szó sincs, és ha megkérhetlek, ne célozgass a múltra! – szóltam durván.
– Szóval emlékszel? Édes emlékek – mosolygott rám, majd a fülemhez hajolt. – Soha nem volt olyan szenvedélyes barátnőm, mint te. Mindig imádtam a hevességedet. Hmmm.
– Átlátok rajtad, Michael, ó, de még mennyire. Ezzel az egésszel, a kis történeteiddel azt akarod, hogy a múltra emlékezzek, hogy mennyire jó volt akkor, és hátha repetázni akarok belőled. De mondok én neked valamit. A terved rosszul sült el, ugyanis ahelyett, hogy arra gondolnék, hogy hú, mennyire isteni volt veled, csak egy valamit juttatsz eszembe, mégpedig azt, hogy hónapokon át szemrebbenés nélkül hazudtál a szemembe.
Michael megsemmisülten nézett a szemembe, és aprót bólintott, remélhetőleg azért, hogy megértette azt, amit mondtam.
– Ezek után, még mindig azt szeretnéd, ha kiszedném a foltot az ingedből? – kérdeztem kíváncsian.
– Igen – sóhajtotta.
Folyékony szappanon kívül, semmilyen eszköz nem volt, ami a segítségemre lenne, így csak bízhattam abban, hogy az is elég ahhoz, hogy a pezsgőfolt eltűnjön az ingről. Biztos vagyok benne, hogy legalább negyed órán át voltunk a férfimosdóban – bár azt nem értettem, hogy miért oda vonszolt, hisz egy nő látványa a férfimosdóban, ugyanolyan furcsa, mint egy férfié a női szakaszon. A kézszárítóhoz húztam Michaelt, és meleg levegőt fújattam az ingre, hogy mégse maradjon vizes a ruhadarab.
Mikor visszamentünk a többiekhez Francois „én tudom, hogy mit csináltatok” szemekkel bámult rám, de alig észrevehetően megráztam a fejem, hogy nincs igaza, mire a mosolya lehervadt a szájáról.
Egy tervet eszeltem ki Francois és Julie számára, hogy kiderüljön, megtörtént-e az első szikra, úgy, mint annak idején köztem és Michael között a legelső pillanatban. Francois-t karon ragadva odavonszoltam Julie-hoz, és beszélgetést kezdeményeztem. Francois csak Julie-ra figyelt a beszélgetés alatt, barátnőm viszont kerülte azt, hogy ránézzen. Először azt hittem, hogy mindent csak hallucináltam, de mikor egy óvatlan pillanatban Julie nagyon is vágyakozó pillantást vetett Francois-ra, képzeletben vállon veregettem magam. Semmi kétségem nem volt már afelől, hogy Julie-t levette a lábáról Francois sármja, viszont tisztában voltam azzal is, hogy barátnőm mindent meg fog tenni azért, hogy a dolog itt abba is maradjon, elvégre ő úgy tudja, hogy Francois-val mi igazi házasságban élünk, és Julie nem az a fajta lány, aki lenyúlja más kedvesét.
Két órával később nehezen bár, de elhatároztam, hogy megejtem a nagy bejelentést. Nem húzhattam tovább az időt, és azt sem akartam, hogy az utolsó pillanatban tudják meg a dolgot.
– Egy kis figyelmet kérnék – mondtam hangosabban, hogy túlkiabáljam a zenét.
Francois biztatóan megszorította a kezem, majd hagyta, hogy a helyiség közepére sétáljak, valaki pedig ez idő alatt kikapcsolta a zenét.
– Szeretnék néhány szót szólni, ha megengeditek. – Miután mindenki bólintott, belekezdtem. – Két hónappal ezelőtt még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy nap majd újra itt fogok állni. Sosem gondoltam volna, hogy… visszajövök annyi idő után. De egyik nap megszólalt a telefonom, és anya kétségbeesetten értesített arról, hogy a legjobb barátnőm súlyos balesetet szenvedett. És abban a pillanatban semmi sem lebegett a szemeim előtt, csak az, hogy ide kell jönnöm. Mikor kiderült, hogy kómába estél – néztem Julie-ra –, meg akartam halni, ott és abban a pillanatban. Rettegtem, el sem tudom mondani, hogy mennyire. Öt éve megígértük egymásnak, hogy sosem fogunk egy férfi miatt veszekedni, de így vagy úgy, mégis ez történt. Annyira sajnálom azt, ahogyan viselkedtem, ha tudnád, mennyire féltem, hogy talán ezt sosem mondhatom már el neked. De aztán felébredtél, és nem gyűlöltél, és ettől én voltam a legboldogabb nő a világon. Annyi mindent szeretnék bepótolni, naphosszat akarok beszélgetni veled, és egyik plázából a másikba menni, hogy együtt kifosszuk az üzleteket… de nem tehetem – fejeztem be végül a mondatot, mire elképedt arcokkal találtam magam szemben.
– Ana, miről beszélsz? – kérdezte Julie félve.
Az arcomat a kezeimbe temettem és bátorságot vettem ahhoz, hogy elmondjam a családomnak és a barátaimnak, hogy ismét el fognak veszíteni.
– Akarod, hogy folytassam? – sétált oda hozzám Francois.
– Nem – engedtem le a kezeimet –, ezt nekem kell elmondanom. Tegnap – kezdtem bele – egy fontos telefonhívást kapott Francois. Van egy hatalmas gond a hajózási társaságnál, amit meg kell oldani… személyesen.
– Ugye nem arról van szó, amire gondolok? – fohászkodott anya.
– De, úgy néz ki, hogy arról. Francois-val és Cypriennel vissza kell mennünk Párizsba.
– Micsoda? – kérdezte apa. – Mikor?
– Holnap, kora délután.
– És mikor jöttök vissza? – kérdezte Julie.
– Nem jövünk vissza. Mármint ha szükséges, akkor egy-egy napra az aukciós ház miatt kénytelen leszek ideutazni, és valószínűleg karácsony második napját is itt töltjük majd, de csak ennyi.
– Karácsony? Hiszen még csak március van, Ana! – horkantott Nora.
– Tudom – mondtam szomorúan. – De kérlek titeket, hogy próbáljatok megérteni, Francois és Cyp a családom, nekem velünk kell mennem.
– Jó utazást! – vágta hozzám a szavakat Michael, majd kiviharzott a kávézóból.
Nora és Antonio utána akartak menni, de megkértem őket, hadd menjek én.
– Michael, állj meg! – kiáltottam utána. Magas sarkúban a macskaköves járdán alig tudtam haladni, ráadásul a fogaim is vacogtak abban a vékony ruhában, ami rajtam volt.
Megtorpant egy pillanatra, majd miután végignézett rajtam, visszakiáltott.
– Menj vissza, mert meg fogsz fázni!
– Nem érdekel, állj már meg az ég szerelmére! – ordítottam rá.
Nem számított, hogy egy csomóan engem bámulnak, rendületlenül mentem Michael után, akinek eszébe sem volt megvárni engem.
– Állj meg! – ordítottam ismét, mire végre megtorpant.
Sietős léptekkel közelítettem felé, miközben a kezeimet a mellkasom előtt összefontam, nem mintha ez megmenthetne a megfagyástól.
– Te őrült nőszemély – dörrent rám. – Hogy jut eszedbe egy szál semmiben kijönni a hidegre?
A zakóját egy pillanat alatt kapta le magáról, majd a hátamra terítette.
– Elfelejtettem magammal hozni a kabátomat – mentegetőztem. – Beszélnünk kell!
– Ezért jöttél el hozzám tegnap, ugye? Mert kiderült, hogy vissza kell mennetek.
Mikor nem feleltem, rám kiáltott.
– Válaszolj!
Felelet helyett csak bólintottam.
– Gondoltad, bevállalsz egy menetet velem, hisz következménye úgysem lesz, ha elmentek? Senkinek sem szólnál róla, mert amiről nem tudnak, az nem létezik, igazam van? A férjednek sem mondtad el, ha jól sejtem.
– Francois tudja. Nem azért tettem, vagyis de, azért mert elmegyünk, és… a fenébe… ismét tönkretetted az életemet és most még magyarázatot is követelsz? Hát tudd meg, hogy ehhez nincs jogod!
– Megint tönkretettem az életedet? Miről beszélsz? – hökkent meg.
– Teljesen megőrjítesz a történeteiddel, azzal, ahogy nézel rám… és tegnap… azóta csak az jár a fejemben, hogy milyen volt veled. Minden jó volt, nem tökéletes, de jó, aztán Julie balesete… és idejöttem, te meg… úgy csinálsz, mintha még mindig együtt lennénk és éppen egy nyaralásról jöttem volna vissza. De nem! Ami köztünk volt, annak vége van… vége kell, hogy legyen. Én nem vagyok egy házasságtörő lotyó, de te azt csináltál belőlem. Carolt bíráltam olyan sok időn át, de én rosszabb vagyok nála. Ő egyedülálló nőként feküdt le egy házas emberrel, de én… férjes asszony létemre feküdtem le veled.
– De én nem szeretem Daphne-t – ellenkezett és a lehető legközelebb sétált hozzám. – És te nem vagy lotyó. Azért történt meg, mert még mindig… szeretsz – suttogta. – Ha eddig kételkedtem is, de most már biztos vagyok benne. Úgy érintettél tegnap, mint két éve, ugyanolyan édesen csókoltál szeretkezés közben, ugyanolyan karmolások vannak a hátamon, mint annak idején. És erre nem tudok és nem is akarok más magyarázatot találni, mint hogy még mindig szeretsz. Egy valamit mondj meg, Ana. Jól gondolom, és még mindig érzel valamit irántam?
Megtehettem volna, hogy hazudok neki, sosem tudta volna meg az igazságot, azt hitte volna, hogy ami történt az nem azért van, mint amire ő gondol. De egyszerűen képtelen voltam arra, hogy a szemébe hazudjak, nem tudtam megtenni.
– Igen.
– Csak ennyit akartam tudni – suttogta, majd a mellettünk lévő épület oldalához döntött és megcsókolt.
– Mi folyik itt? – hangzott mellettünk egy kíváncsi hang néhány perccel később, mikor még mindig egymás szájára voltunk tapadva – na, igen, az önuralmam ismét darabokra hullott.
Mintha valami csínyen kaptak volna rajta minket, úgy szakadtunk el egymástól gyorsan, és mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket.
Anya állt néhány méterre tőlünk, kezében egy kabáttal. A második pillanat elteltével, rájöttem, hogy az említett ruhadarab az enyém.
– Az lenne a legjobb, ha mind visszamennénk. Ana, vedd fel a kabátodat! – nyújtotta felém anya, mire gyorsan elkaptam tőle. A zakót visszaadtam Michaelnek, majd belebújtam a kabátomban. – Michael, kérlek, menj előre, szeretnék beszélni a lányommal, négyszemközt! – Michael bólintott, majd nagy léptekkel megindult a kávézó felé.
– Tudom, anya, nem kell kimondanod azt, amire jelen pillanatban gondolsz.
– Nem gondolok én semmire. Az, aminek szemtanúja voltam, minden egyes gondolatot kiűzött a fejemből. Jaj, Ana, az Isten szerelmére, mit művelsz? – kérdezte kétségbeesetten.
– Nem tudom – feleltem őszintén.
– Tudod, kicsim, hogy azt szeretném, ha boldog lennél, és azzal is tisztában vagyok, hogy Francois mellett nem vagy az. Persze, persze, jó vele meg minden ilyesmi, de ha nincs szerelem, akkor a házasság is értelmét veszti. Tudom, hogy annak idején szükség volt arra, hogy feleségül vegyen téged, de annak az időnek már vége.
– Anya, mire gondolsz? Talán arra, hogy váljak el Francois-tól és legyek Michael szeretője? Ezt akarod? – kérdeztem összezavarodva.
– Szó sincs róla. Kedvelem Michaelt, főleg amióta tudom, hogy miért bánt el veled annak idején, bár ez még nem jelenti azt, hogy meg is értem a dolgot. Én csak azt mondom, hogy szeretném, ha boldog lennél, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Michael mellett. Rengeteg férfi van a világon, akik csak arra várnak, hogy téged boldoggá tegyenek – magyarázta gyengéden.
– De még mindig szeretem őt – sóhajtottam kétségbeesetten.
– Akkor meg harcolj érte! – szólt keményen. – Minden adottságod megvan ahhoz, hogy visszaszerezd őt!
– Te most komolyan arra buzdítasz, hogy elvegyem egy nőtől a férjét? – pillantottam kitágult szemekkel anyára.
– Erről szó sincs – tiltakozott. – Nem Daphne-é Michael, hanem a tiéd. Téged szeret, és te is őt. Ha így nézzük, akkor csak visszaszerzed azt, ami a tiéd volt.
– Ki vagy te, és mit csináltál az anyámmal? – mosolyogtam rá.
– Hihetetlen, de igaz, ezt tényleg én gondolom így. Szeretném, ha megfontolnád, Ana.
– Ezen nincs mit megfontolni anya – ráztam a fejem. – Michael sosem válna el Daphne-tól. Daphne kicsapná a botrányt, az apja pedig… Nora szerint Mr. Stone nem éppen a jó fiúk közé tartozik.
– Úgy érted, hogy maffiózó? – sipította anya.
– Cssh – pillantottam körbe, hogy meghallotta-e valaki a beszélgetésünket, de nem úgy tűnt, hogy bárki is velünk foglalkozott volna. – Igen, úgy értem.
– Ezt nem tudom elhinni – hitetlenkedett anya, miközben elindult vissza a kávézó felé. – Egyszerűen felfoghatatlan, hogy Ryan képes volt elvetetni a fiával egy maffiózó lányát.
– Felfoghatatlan, de igaz – tartottam vele a lépést. – Már érted, hogy miért nem lehetünk újra együtt Michaellel? Nem sértheti meg egy maffiózó lányát azzal, hogy válni akar.
– Akkor most mi lesz? – pillantott rám anya.
– Semmi – rántottam meg a vállam –, holnap visszautazom Párizsba és kész.
– Jaj, kicsikém, annyira fogsz hiányozni.
– Te is nekem, anya. De ha bármikor szeretnél látni, akkor felpattansz egy gépre és meglátogatsz.
– Akkor azt hiszem, egyszerűbb lenne, ha máris csomagolnék és hozzátok költöznék – nevetett.
– Ha szeretnél velünk jönni, akkor beszélek Francois-val – ajánlottam.
– Ne beszélj vele! – tiltakozott anya. – Szeretnék veletek menni, de nem fogok. Nem hagyhatok itt mindent, csak úgy.
– Én megtettem annak idején – emlékeztettem.
– A te helyzeted más volt.
Néhány pillanattal később visszaértünk a kávézóba, ahol a hangulat egész jónak volt mondható. Megkockáztattam volna azt is, hogy már nem is emlékeznek a Michael féle közjátékra. Az említett személy éppen Antonióval beszélgetett, közben pedig valamit ivott. Az érkezésünkre felkapta a fejét, és elmosolyodott. Úgy tettem, mintha nem is figyelnék rá, és gyorsan Francois-hoz siettem, akinek csókot nyomtam a szájára. Francois átölelt, és a fülembe suttogott:
– Mit műveltél az előbb?
– Megcsókoltam a férjem – feleltem egyszerűen.
– Mi történt Michaellel? – tett fel egy újabb kérdést.
– Megcsókolt – böktem ki.
– Te meg eljátszod most a szerető feleséget, aki megbánta azt, ami történt?
– Pontosan.
– Nem értelek téged – suttogta.
– Még én se magamat, de holnaptól minden visszaáll a régi kerékvágásba, ha hazamegyünk, és többé nem leszek összezavarodva – sóhajtottam, majd Francois vállára hajtottam a fejem.
Ebben a testhelyzetben remek kilátásom nyílt a többiekre, így vettem észre azt is, hogy Julie és Michael minket bámulnak, de míg Julie mikor meglátta, hogy lebukott, gyorsan elfordította a fejét, addig Michael nem zavartatva magát, tovább folytatta a fixírozásomat.
– Semmi esély rá, hogy maradj? – lépett oda hozzám Michael körülbelül fél óra múlva.
– Nem – ráztam a fejem. – Ha csak az apád ki nem nevez a cég elnökének, ami miatt muszáj lenne maradnom, holnap elutazom – feleltem, majd mivel Julie integetett nekem, hogy menjek oda hozzá, elnézést kértem Michaeltől, majd ott hagytam.
A bulinak aztán egyszer csak, hála az égnek, vége lett, és hullafáradtan indultunk haza. Cyprien abban a pillanatban, hogy Francois bekötötte a gyerekülésbe, már el is aludt.
Elmeséltem Francois-nak, hogy anyával miről beszéltünk, és ő egyetértett vele.
– Miért nem tudtok engem megérteni? – kérdeztem kissé mérgesen. – Az, hogy még mindig szeretem Michaelt, nem jelenti azt, hogy életem végéig nyugodtan tudnám azt tűrni, hogy én csak a szerető legyek. Én őt akarom, nem pedig csak egy apró darabot belőle. Mrs. Burns akarok lenni, nem pedig a szerető.
– Szerintem elválna a feleségétől – erősködött tovább Francois.
– Te nem láttad, hogy viselkedett akkor, mikor Daphne rajtakapott minket, hogy Michael meg akart csókolni. Úgy rohant a felesége után, mint egy pincsi kutya. És nem azért, mert szereti őt, hanem mert fél tőle, vagyis inkább Daphne apjától. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha azért, mert miattam elvált tőle, a maffiózó bántana valakit. Pedig megtenné, hidd el, hogy simán eltenne valakit láb alól.
Francois belátta, hogy mégis csak nekem van igazam, majd a hátralévő úton hazafelé már nem beszélgettünk. A cipőimet lerúgtam a lábamról, majd ruhástól dőltem be az ágyba, és miután nyakig magamra húztam a takarót, el is nyomott az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy Francois rázogat.
– Mi az? – kérdeztem nyűgösen.
– Menned kell az aukciós házba – felelte, majd lerántotta rólam a takarót. – Egy óra múlva kezdődik a megbeszélés.
Amint a megbeszélés szót sikeresen felfogta az agyam, szó szerint kiugrottam az ágyból. A fürdőbe sietve, lerángattam magamról a tegnapi ruhákat, majd beálltam a zuhany alá. Egy szál törölközőben siettem vissza a szobámba aztán és rángattam magamra egy farmert meg egy hosszú ujjú felsőt a fehérnemű után, majd visszasiettem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. A hajamat copfba fogtam, és a szobámban a szekrényből egy pulóvert is kiszedtem. Míg a csizmámat sikeresen felvettem, kétszer majdnem elvágódtam a szobámban, de végül sajgó pontok nélkül viharzottam le a földszintre. Már a kabátomat vettem fel, mikor észrevettem, hogy sehol sincs a táskám, így visszarohantam a szobába a táskáé, majd újra le a földszintre és onnan pedig a garázsba.
Már mindenki bent volt a tárgyalóteremben, mire odaértem.
– Szeretném előterjeszteni, hogy ezentúl a szavazásokon ne a százalékos megoszlás döntsön, hanem a szavazatok – kezdte Michael, miután leültem. – Ki van mellette? – tette fel a kérdést, mire rajtam kívül mindenki felemelte a kezét. – Tehát hatvan százalék nyert Ana negyvene ellen, így ezentúl a szavazatok döntenek.
Egyszerűen nem értettem, hogy mi a fenét művel Michael, és mikor kérdőn pillantottam rá, csak vigyorgott, mint a tejbetök.
Michael már ismét szólásra nyitotta volna a száját, mikor valaki kopogott.
– Szabad – kiabálta Michael.
– Elnézést kérek, de Mrs. Burns, Önt keresik telefonon. Nagyon sürgős – pillantott Daphne-ra.
– Megyek – húzta el a száját Daphne, majd felkelt a székről, és az ajtó felé indult, de onnan még visszaszólt: – Ha bármiben szavazni kellene még, akkor Michael, mint a férjem, képvisel engem.
– Ahogy akarod – mosolygott Michael.
Nagyon gyanús – állapítottam meg.
– Akkor most jöjjön a másik dolog. Előterjesztem, hogy Ryan Burns-t, mint a cég elnökét, azonnali hatállyal váltsuk le. Az új elnöknek pedig Ana Hawkins Legrandot javaslom. Ki van mellette és ki ellene?
– Neked elment az eszed – csattantam fel. – Mégis ki támogatná azt a jelen lévők közül, hogy leváltsák az apádat? – pillantottam Michaelre.
– Mondjuk én – nyújtotta fel a kezét Nora.
– Tehát egy szavazat Anának – vigyorgott Michael. – Apa? Te jössz – intett.
– Természetesen ellene vagyok – felelte Ryan.
– Egy szavazat Anának, egy szavaz Ryannek. Mr. Stone?
– Ellene vagyok.
– Egy szavazat Anának, két szavazat Ryannek – ismertette az állást Michael. – Anya? – kérdezte.
– Sajnálom, Ryan, de Anára szavazok – pillantott Susan a férjére.
– Két-két szavazat. Ana, te jössz!
– Az apádra szavazok – néztem Michaelre határozottan.
– Sejtettem. Tehát három szavazat apának, kettő pedig neked. Most pedig én jövök. Sajnálom, apa, de én is Anára szavazok – pillantott Michael Ryanre.
– Árulók – csattant fel Ryan.
– Három-három az állás – szólalt meg Mr. Stone. – Döntetlen.
– Nem egészen – mosolygott rám Michael –, ugyanis Daphne még nem szavazott, de mivel ő nincs itt, így én szavazok helyette.
Rossz előérzetem volt, nagyon, nagyon rossz. Michael a szemeimbe nézett, majd úgy mondta ki a szavakat: – Anára voksolok – vigyorgott. – Ana nyert négy szavazattal apa háromja ellen – mondta ki a végeredményt. – Úgy tűnik, hogy mégsem utazhatsz vissza Párizsba.
Abban a pillanatban megvilágosodtam, mikor kimondta az utolsó szót is. Az első szavazásra azért volt szükség, hogy a másodikat előkészítse. Semmi kétség afelől, hogy Nora és Susan tudtak Michael tervéről, ahogyan az is, hogy biztos volt benne, hogy mindenki arra szavaz, ezentúl ne a százalékok döntsenek, ugyanis én a magam negyven százalékával elég nagy előnyben voltam.
És mindezt csak azért csinálta, hogy itt marasztaljon. Az egész az én hibám, amiért tegnap fecsegtem neki. Ó, hogy miért szólaltam meg?!
Megfagyva ültem a helyemen még akkor is, mikor már mindenki kiment a tárgyalóból, csak Michael és én maradtunk.
– De nem… nem tudhattad, hogy… Daphne-nak el kell mennie – dadogtam.
– Stevie az én titkárnőm, aki sok mindenre hajlandó, ha a főnöke szépen megkéri.
– Az egész egy csapda volt – szóltam megsemmisültem.
– Sajnálom, Ana – sétált oda hozzám. – De egyszerűen nem hagyhattam, hogy újra elmenj. Még egyszer nem engedhettelek el – suttogta, majd végigsimított az arcomon. – Fogalmam sem volt, hogy mivel állítsalak meg, de aztán te magad adtad a kezembe a fegyvert. Nekem már csak annyi dolgom volt, hogy megfelelően igazítsak a dolgokon, és rávegyem anyát és Norát is, hogy segítsenek. Nem tudtalak volna elengedni – hajolt hozzám közelebb, majd a derekamnál fogva még jobban magához húzott. – Nem tudok úgy élni, hogy nem vagy a közelemben. Mondj valamit, szerelmem! – kért gyengéden.
A tekintetemet az övébe fúrtam, és kimondtam az egyetlen dolgot, amit abban a pillanatban éreztem:
– Gyűlöllek Michael.
Címkék: Kárhozat és remény
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése