Pupi blogja

Igyekeztem elterelni a figyelmem, hogy ne gondoljak a vitára anyával. Többet dolgoztam a kelleténél és próbáltam sosem egyedül lenni, nehogy elkalandozzanak a gondolataim. Michael és Julie mindent beleadtak, hogy lefoglaljanak, de Nora és Antonio is gyakran talált ki programokat. Hetek teltek el a nagy vita óta és azóta nem beszéltem anyával, sőt még csak nem is találkoztunk. Került engem minden lehetséges módon, és ez ellen nem is tettem semmit. Megbántott az ostoba feltételezésével, és úgy döntöttem megvárom, míg ő kér bocsánatot. Nem hinném, hogy bármi rosszat tettem azzal, hogy apával és Carollal vacsoráztam, de ezt anya nem volt képes belátni. Nem derült ki, hogy ki volt az a rejtélyes barátnő, aki egy asztalnál látott apáékkal, pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy ki köpött. Még csak ötletem sem volt a személyt illetően, hiszen nem néztem körbe az étteremben, hogy vannak-e ismerősök.

Apa is tudomást szerzett erről az incidensről. Állítólag anya bement hozzá a kórházba és mindenféle durva szavakat elmormolt rá és Carolra. Kisebb botrány alakult ki, de apa magyarázatából kivettem, hogy nem sok tanúja volt a veszekedésnek. Kétségkívül anya elvetette a sulykot és nem csak apáék, hanem az én esetemben is.

Hetek teltek el és még most sem tudtam feldolgozni a szavait.

Az azóta megrendezett két partira sem mentem el, bár nem is hiszem, hogy anya szívesen látott volna ott. Michael azokon az estéken is velem volt, így a családja nélküle vett részt a partikon.

Már csak néhány nap volt hátra az iskolai szünetekből, amit igyekeztünk is kihasználni. Elvégre, ha elkezdődik a tanév, akkor nem lesz alkalmunk közös kiruccanásra. Az utca túloldalán lévő egyetemről és a kétsaroknyira lévő középiskolából is sokan jártak ide, hogy a lyukas óráikat, vagy suli után néhány órát a kávézóban töltsenek. Éppen ezért akkora már nem akartunk semmi közös programot szervezni, mert nem lenne ember, aki dolgozzon. Már két héttel előtte kiírtuk hatalmas táblára a kávézó elé és az asztaloknál is voltak figyelmeztető kártyák, hogy a kávézó egyik nap zárva lesz. Erre a napra terveztük a strandolást.

Michael először nem örült ennek, mondván a falatnyi bikinimben majd felfalnak a férfiak a tekintetükkel, így kénytelen voltam venni olyan fürdőruhát, amire ő is áldását adta. Talán mások nem tűrték volna el, hogy a barátjuk megmondja nekik, mit vehetnek fel, de ez egyszeri alkalom volt, így miért ne kötöttem volna vele kompromisszumot. És a ténytől sem tekinthettem el, hogy teljesen feltüzelt a féltékenysége.

Nora izgatott volt, hogy végre lesz alkalma lesülni, pedig nem is volt olyan fehér a bőre. Antonio nagyon kíváncsi volt, hogy milyenek az itteni strandok, hiszen Amerikában még nem volt egyszer sem alkalma, hogy ilyen helyre menjenek Norával. Julie pedig aznap, mikor Michaellel fürdőruhát mentünk vásárolni, ő is elkísért minket, mert be kellett újítania egy anyagtakarékos darabbal. Nem sokkal később aztán választ kaptunk, hogy miért pont olyan darabot választott. Szerinte hol tudna máshol ismerkedni, mint a strandon.

Tudtam, hogy nem olyan jó kedvű mindig, mint ahogyan mutatja. Nem akarja, hogy lássuk rajta, viszont én mindig kiszúrom. Ismertem őt már annyira, hogy tisztában legyek azzal – amit aztán egyszer ki is fejtett nekem –, azt hiszi, hogy ő a zavaró ötödik. Teljesen nevetségesnek tartottam ezt a felvetését, de tudtam, hogy ettől nem tudom eltántorítani. Mivel én Michaellel Nora pedig Antonióval alkotott egy pár, Julie azt hitte, hogy majd róla el fogunk feledkezni. Az első alkalommal bebizonyítottuk, hogy téved. Egy pillanatra sem hanyagoltuk el, ami miatt nagyon boldog volt és ezek után még jobban örült a közös programoknak.

Megbeszéltük, hogy Michael kocsijával megyünk, mert abban biztosan elférnek a cuccaink. Michael szemei hatalmasra tágultak, mikor felajánlotta, hogy leviszi a cuccomat a kocsiba és én egy – szerinte – tonnás súlyú táskát adtam a kezébe.

– A fél lakást bepakoltad, édes? – hangzott a kíváncsi kérdés.

– Csak a feltétlenül szükséges dolgok vannak benne – rántottam meg a vállam.

– El sem tudom képzelni, hogy ha egy hétre mennénk, mennyi cuccot hoznál.

– Nagyon vicces – vágtam sértődött képet, mire odajött hozzám, és megcsókolt.

Miután elengedett, rácsaptam a fenekére, hogy vigye már végre a cuccomat, én meg hadd zárjam be a lakást, mert a többiek már várnak ránk.

Arra, hogy mennyire tetszett neki az a fenékcsapás, csak a liftben jöttem rá, mikor nekidöntött az oldalának és mohón csókolni kezdett.

Legelőször Julie-t vettük fel, ugyanis ő lakott a legközelebb. Mikor odaértünk, a kapuban várt ránk egy hasonlóan nagy táskával, mint amit én is magammal hoztam.

Michael a fejét csóválta, és miközben betette Julie cuccait a csomagtartóba, csak annyit mondott: nők, ki érti őket!

Mivel az ablak le volt húzva, mindketten hallottuk és nevetni kezdtünk.

Végül Norát és Antoniót vettük fel.

– Te voltál a reményem – ölelte meg Michael a húgát.

– Miért? – mosolygott Nora.

– Ana és Julie kétszer ekkora táskát hoztak.

Lóbálta meg Nora holmiját, aztán a csomagtartóba a húga és Antonio cuccát is betette.

Hétköznap lévén nem voltak annyian a strandon, hiszen majdnem mindenki dolgozott. Sikerült a legjobb helyet kifognunk, így le is cuccoltunk. A nyugágyak a medencétől néhány méterre voltak és a nap is sütött ránk, nem tűzően, de talán még így is sikerül néhány árnyalatnyit barnulni.

A medencét bámulva kentem be a karomat a barnulást elősegítő naptejemmel pár méterre állva a napozóágyaktól, mikor két kéz kulcsolódott a derekamra, és egy száj apró puszikat lehelt a nyakamra.

– Akarod, hogy segítsek? – búgta a fülembe.

– Ha szeretnél, akkor segíthetsz – válaszoltam, erre kikapta a kezemből a naptejet.

Először a másik karomat kente be, aztán a vállaimat, és onnan haladt lefelé a hátamon. Keze aztán előrecsúszott és a hasamat borította be a naptejjel, végül pedig a mellkasomat. Kezei egy pillanat alatt tűntek el a bikinifelsőm alatt. Eltelt vagy fél perc, mire rájöttem, hogy a melleimet teljesen felesleges bekenni, és ő is bizonyára csak azért tette, hogy taperolhasson. Hátradöntöttem a fejem a vállára, míg kezei a bikinifelső alatt tevékenykedtek, és közben képtelen voltam visszafogni halk sóhajaimat.

Aztán utolértek a gondolataim, miszerint nyilvános helyen vagyunk, így kipattantak a szemeim, hogy körbenézzek, és kényelmetlenül vegyem tudomásul a tucatnyi ember bámulását. Kirángattam Michael kezeit a bikinifelső alól, és szembefordulva vele, csúnyán néztem rá.

– Nem tudtam kihagyni az alkalmat, édes – nézett rám cseppet sem megbánó arckifejezéssel, miközben keze a fenekemnél fogva húzott magához közelebb.

– Egy csomóan bámulnak – húztam el a szám.

– Az előbb nem nagyon zavart, legalábbis a sóhajok erre utaltak – pimaszkodott velem, mire kinyújtottam rá a nyelvem, és ellöktem magamtól. Felkaptam a földről az azóta már odaejtett naptejes flakont, és visszamentem a többiekhez.

Nora éppen kettéválasztotta a haját, hogy aztán két fekete hajgumival copfokba fogja, Antonio a barátnőjét figyelte mosolyogva, míg Julie férfiszemeket vonzott magára feltűnő vetkőzésével. A falatnyi bikini láttán több a közelben heverésző férfi szemei is kigúvadtak.Michael is visszaballagott hozzánk, de mikor át akart ölelni, ellöktem a kezét.

– Édes, ne durcizz már! – suttogta a fülembe, majd akaratom ellenére álölelt. Sértődésem nem tartott tovább egy percnél, és azt követően belesimultam ölelő karjaiba.

Julie közben elkezdte naptejjel bekenni magát, de mire végzett, újabb férfiak kezdték őt bámulni. Kibontakoztam Michael öleléséből, majd Norát meg Julie-t karon ragadtam és a medence felé kezdtem őket húzni.

– Láttál már valami jó pasit? – kérdezte Nora Julie-t.

– Voltak jó pasik, de mind mellett ott volt a barátnőjük. Nincs hangulatom most a foglalt pasikhoz – magyarázta Julie.

A medence előtti tus alatt bevizeztük magunkat, majd beléptünk a vízbe. Először mindannyiunknak hideg volt, pedig még csak a lábunk ért bele. Hősiesen egy-egy nagy levegővétel után derékig belementünk a vízbe, aztán lassan egyre bentebb, míg végül már csak a fejünk látszott ki.

– Egy csomó férfi téged bámult – szólaltam meg, miközben a közeledő Michaelt néztem.

– Úgy, hogy barátnőjük van.

– Tudod, hogy hűséget fogadtak és nem vakságot – mondtam nevetve.

– Kíváncsi lennék, akkor is ilyen jó kedved lenne-e, ha Michael bámulna csajokat – nézett rám csúfondárosan.

Eltöprengtem a dolgon, és még mindig Michaelt néztem, aki Antonióval közeledett a medence felé. Két még Juliénál is kihívóbb bikinibe bújt lány sétált el előttük, és – ahogyan Norára néztem egy pillanatra, ő is a jelenetet bámulta – feszülten vártam, hogy vajon utánuk fordulnak-e.

Nem kizárt, ha végig stíröli Michael a lányokat, én sértődötten kivonulok a medencéből és hazamegyek, ugyanis rájöttem, hogy betegesen féltékeny vagyok minden lányra. Rémes! A két lány mindent beleadva ringatta a csípőjét, de legnagyobb örömömre, vagy örömünkre állapítottam meg, mikor Norára néztem, sem Michael, sem Antonio nem bámultak utánuk. Szélesen elmosolyodtam, majd visszafordultam Julie felé.

– Sajnálom. Igazad van. Ha Michael bámulna csajokat, én megnyúznám – mondtam komolyan.

– Ilyen pasi kell nekem is, mint Antonio, vagy Michael. Látni, hogy döglenek értetek. Szerintetek létezik még ilyen pasi, mint ők?

– Szerintem igen – felelte Nora.

A fiúk végre utolértek minket, mire Michael felé fordultam és karjaimat a nyaka köré tekertem. Mohón csókolt meg és én is legalább akkora szenvedéllyel viszonoztam a csókot. Egy pillanatra el is feledkeztem róla, hol vagyunk, és kezdtem belemerülni a dologba, de aztán a többiek torok köszörülése észhez térített.

Lubickoltunk egy ideig, majd mindannyian kimentünk a medencéből és elmentünk enni. Julie rögtön flörtölni kezdett a büfés eladó fiúval, de elfancsalodott, mikor meglátta, hogy a fickó ujján gyűrű van.

Evés után sétáltunk egy kicsit, majd visszamentünk a medencébe. A nap hátralévő részében is remekül éreztem magam és kétségkívül azon kevés napok egyike volt, amikor nem rágódtam az anyával való veszekedésemen.