Pupi blogja

A Michaellel való kapcsolatom második hetére már nem csak a – szerintem – világ legdögösebb pasiját mondhattam magaménak, hanem egy fekete áramvonalas csodát is. Tökéletesen beleillettem az ülésébe, és csak úgy dobálta a hajamat a szél benne. Na, nem azért, mert lenyitható tetejű kocsiról lenne szó, de nem ám. Sajnos! Az összeborzolt hajamat a lehúzott ablaknak köszönthettem, a kocsit pedig a biztosítónak. Végre rendeződtek a balesettel kapcsolatos ügyeim, így többé már nem kell taxiznom. Az autóban való félelmem még nem múlt el teljesen, de végre nem görcsöltem minden pillanatban. Füllesztő meleg volt, amit a lehúzott ablak sem tudott "csillapítani" – így meg főleg nem, hogy a piros lámpánál dekkolok –, ezért be kellett kapcsolnom a klímát. Már majdnem felhúztam az ablakot, mikor füttyszót hallottam. Baloldalra néztem, ahol egy első ránézésre körülbelül velem egykorú pasi vigyorgott rám a kocsijából. Erőltetett mosolyt villantottam rá, amit ő rosszul értelmezett, azt hiszem.

Láttam, amint lebukik, majd néhány pillanattal később előbukkan. Valamit pepecselt, aztán intett nekem, hogy engedjem le teljesen az ablakomat. Vagyis azt hiszem a mutogatása ezt jelentette. Kíváncsiságból leengedtem, mikor is láttam, hogy a keze a levegőbe emelkedik, majd felém lendül és a következő pillanatban valami fehérség repült be egyenesen a kocsimba. Az ölemben landolt, mire gyorsan felkaptam onnan, hogy tanulmányozhassam, mi lehet az. Egy egész kicsi papírrepülő volt, az oldalán valami írással.

„Ha unatkoznál, hívj fel” állt rajta, alatta pedig egy telefonszám. Kipillantottam az ablakon, hogy ez most csak valami rossz vicc-e, de a férfi kacsintása rádöbbentett, hogy nem. Biztos voltam benne, hogy nem beszélgetés céljára adta meg a számát, és hitetlenségemben felnevettem.

Hónapokon keresztül, mikor az ágyam másik fele éjszakáról éjszakára hideg és érintetlen volt pasi hiányában, egy nyílt szexuális ajánlatot sem kaptam, de amint lett valakim, ő a harmadik, aki szexre invitál – idéztem fel közben az éttermi és a mozis esetet.

Mindkettő múlt héten történt, az első, amikor Norával és Antonióval vacsoráztunk négyesben, és a pincér, mintha direkt nem vette volna észre, hogy Michael többször is az ajkaimra tapadt, egy alkalommal egy kis fecnit – rajta a telefonszámával – csúsztatott a terítékem mellé. Michael persze rögtön észrevette, és kisebb botrány alakult ki az eset miatt.

A mozis eset teljesen más volt, és Michael akkor még jobban kiakadt. Ott jegypénztáros volt a „bűnös”, aki a popcornos doboz oldalára írta fel rémes macskakaparással a számát. Akkor este a mozizást lefújtuk, majd Michael lakására mentünk, ahol is váltott káromkodások hagyták el a száját a jegypénztárossal kapcsolatban. Beletelt egy kis időbe, míg valamennyire sikerült csillapítanom a dühét, de végül egy szenvedélyes csók után a morgolódás helyett inkább mással kezdett foglalkozni. Éppenséggel azzal, hogy a testem minden porcikáját feltérképezze – újra – néhány helyen elég hosszan elidőzve, amitől a végén már úgy éreztem, hogy belehalok a gyönyörbe. Akkor éjjel más alkalmakkal ellentétben, nem hagyta, hogy adjak, csakis arra hajlott, hogy kapjak, hogy egyedül én legyek az élvező fél.

Másnap megejtettük azt a mozizást, szigorúan egy másik helyen, ahol legnagyobb örömére már nő volt a jegypénztáros, aki nem felejtett el többször is csábosan nézni Michaelre. Nem akartam, hogy ismét tönkremenjen az esténk, viszont, ha megkínoznának, sem emlékeznék egy pillanatra sem a filmből, ugyanis végig füstölögtem a csaj miatt. Michael jót mulatott azon, amikor a mozizás után a lakásomon kiborultam. Kedvére volt – nekem már kevésbé –, hogy féltékenykedtem. Végül olyan következtetésre jutottam, hogy vagy régen is történtek velem ilyenek – csak nem vettem észre –, mint például a nyílt szexuális ajánlatok, vagy szexibbnek látnak azóta, hogy van barátom. Ezt fél álomban fundáltam ki, és másnap, mikor eszembe jutott, eltöprengtem, hogy ilyen értelmetlen baromságokat vajon honnan szedhettem. Az incidensek miatt kevesebbet jártunk el, és többet maradtunk otthon. Be kell vallanom, hogy nem éppen a bélyeggyűjteményeinket nézegettük ilyen alkalmakkor, a legnagyobb örömömre, örömünkre. Kezdtem azt hinni, hogy szex mániás lettem, és mikor ezt megosztottam Michaellel, nevetve csak ennyit felelt: dettó.

Komótosan parkoltam le a saját helyemre a kávézó előtt, és kiszállva egyből kiszúrtam Michael kocsiját. Vajon mit keres itt?

Mikor beléptem, rögtön rám kapta a tekintetét – rejtély, hogy honnan tudta, én vagyok az – így akaratlanul – na jó, azért, hogy megőrjítsem – indultam el felé a csípőmet ringatva, mire szemei kidülledtek. Illedelmes viselkedést félrerúgva tapadtam ajkaira, és nyílt el a szám, hogy kutakodó nyelvét beengedve szenvedélyes csókot produkáljunk a kávézó kellős közepén, mire „húúú”-zásokat kaptunk cserébe.

– Szia, édes – köszönt, miután elváltak ajkaink.

– Szia – mosolyogtam, majd Norának is köszöntem.

Percek múlva feltűnt Julie, aki halálra unta magát, ezért gondolta ő is a kávézóban üti el a délután, így már egyből három embernek mutathattam be a vadiúj kocsimat.

– Mit szóltok hozzá? – kérdeztem kíváncsian nem sokkal később, miközben a kocsira mutattam.

– Valahonnan ismerős – csinált úgy Julie, mintha töprengene.

– Nekem tetszik – durcáskodtam.

– Szerintem is jó kis kocsi, de miért ilyet vettél megint? Ami összetört is teljesen ugyanez a típus volt – érdeklődött.

– Hülye voltam, mikor azt hittem, hogy majd értékelni tudjátok – vágtam hozzájuk – pedig csak Julie „szólt be” –, majd se szó se beszéd bepattantam és hazahajtottam a kávézóból.

Tudtam, hogy gyerekesen viselkedem, mégsem érdekelt a dolog. Rosszul esett, hogy nem mutattak egy kis lelkesedést sem a kocsim iránt. Oké, igazából csak Julie nem volt elragadtatva az autótól és ennek ellenére hármukhoz szóltam kicsit sem kedvesen. Megállapítottam, hogy egy barom vagyok, így felhívtam Norát, hogy bocsánatot kérjek. Michaellel nem volt bátorságom beszélni, mert féltem, hogy a végén szakít velem, amiért ilyen ostobán viselkedtem.

Végül majd negyed órán át győzködtem magam, hogy egy ilyen egyszeri kiborulásért biztos nem hagyna el, mire végre felemeltem a telefont és tárcsáztam. A csengőhangja viszont mögülem hangzott, mire gyorsan megfordultam és Michael arcával találtam szembe magam. Letettem a telefont, és közelebb léptem hozzá.

– Egy idióta voltam, ne haragudj rám – leheltem az arcától néhány centire.

– Tényleg túlreagáltad a dolgot, aztán csak úgy leléptél, amivel megbántottál engem – vágott szomorú arcot, aminek hatását nagyban csökkentette a szája szegletében bujkáló mosoly –, ezért ki kell engesztelned.

– És ezt mégis miként képzeled el? – motyogtam a szájának, miközben átkaroltam a nyakát.

Eltolt magától, majd odahajolt és gyengéden beleharapott az államba – amitől halk sóhaj hagyta el az ajkaimat –, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Kezeivel a ruhámat kezdte kigombolni, de a harmadik gomb után megállítottam.

– Nem kívánsz? – lehelte csalódottan a fülembe.

– Dehogynem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. De előtte szükségem van egy zuhanyra – motyogtam a nyakába, amikre apró csókokat leheltem.

– Nem, nincs.

– De igen, ugyanis teljesen le vagyok izzadva ettől a nagy melegtől – toltam el magamtól, mivel kezeivel már a ruhám alá furakodott, majd miután párszor végigsimított a fenekemen, belemarkolva húzott magához közelebb.

– Nem csatlakozhatnék hozzád? – kérdezte, de a válaszomat meg sem várva kezdte kigombolni az ingét.

– Meg is sértődnék, ha nem jönnél velem – simítottam végig az addigra már fedetlen mellkasán, majd elkezdtem kigombolni a ruhámat. Michael legörgette a vállaimról – szinte hangtalanul landolt a padlón –, majd levette a melltartómat is. A nyakamtól kezdve apró csókokkal hintette be a testem, egészen a csípőmig, ahol is megállt, majd ujjait beleakasztotta a bugyimba és lehúzta rólam. Aztán felállt, majd miután megszabadult az alsójától, kézen ragadott, és a zuhanykabinig meg sem álltunk, ami nem volt éppen szoba nagyságú, de épp elég hely volt ahhoz, hogy kiengeszteljem…

***

Mikor kinyitottam a szemem kint már sötét volt, fényt csak az utcai lámpák szolgáltattak, és a szobába is ezek szűrődtek be. Nagyokat ásítottam pedig néhány órát biztosan aludtam, ennek ellenére még mindig fáradtnak érzem magam Michael mohósága miatt. Na, nem mintha én bántam volna egyetlen alkalmat is. A beszűrődő fénynek köszönthetően megállapíthattam, hogy szerelmem még mindig aludt, hason fekve, egyik kezét az enyémmel összekulcsolva. Amilyen óvatosan csak tudtam – nehogy felébresszem – kihúztam kezemet az övéből, majd miután megpusziltam a vállát felkeltem mellőle. A villanyt nem akartam felkapcsolni, Michael hadd aludjon még, a fény pedig a szekrényemig nem ért el, így teljesen vakon tapogatóztam a ruháim között. Végül nagy nehezen megtaláltam azt a polcot, amin a hálóingeket tartom, és az első kezem ügyébe akadót kirángattam a szekrényből. Lábujjhegyen és a lehető leghalkabb módon indultam el a konyha felé, de majdnem felsikoltottam, mikor a sötétben nekimentem a komódnak és a hegyes széle bizonyára alaposan felsértette a combomat. Miután a helyiségből kiértem, a rövidke folyosón felkapcsoltam a kislámpát, hogy megnézhessem a sérülésemet és meg kellett állapítanom, hogy máris vérzik. A fürdőből előszedtem az elsősegély dobozt, majd a konyhába mentem, hogy beragasszam és vacsorát csináljak. Biztos, ami biztos alapon fertőtlenítővel átitatott vattapamaccsal kitisztítottam az amúgy is valószínűleg tiszta sebet, majd gézlapot tettem rá és végül leragasztottam. Felvettem a fekete a hálóinget, amit korábban kirángattam a szekrényből és nekiláttam a főzésnek…

Nem tartom magam penye embernek, de be kell vallanom, hogy nagyon fájt az az átkozott seb. A mosogatóban szűrtem le éppen a tésztát, mikor egy kéz karolt át a hasamnál fogva, míg a másik kéz a – sérült – combomat kezdte simogatni.

A fájdalomcsillapító még közel sem hatott, így még mielőtt a seb közelébe ért volna a tenyere, már akkor felszisszentem.

– Mi a baj? – csókolt bele a nyakamba Michael.

– Csak nekimentem a komódnak – feleltem, miközben a leszűrt tésztát egy tálba tettem.

– Lássuk csak azt a fájó pontot – mormolta, majd leguggolt és a hálóing alját feltűrve szerette volna megnézni a helyet, ahol a lábam és a komód találkoztak, de mikor meglátta, hogy nem is olyan kis dolog, mivel kötés fedi, csak ennyit tudott mondani: – Te jó ég!

– Ugyan már, semmiség – legyintettem, mintha valóban olyan kis dolog lenne, mert nem akartam, hogy aggódjon, de ezzel már elkéstem.

– Gyere, kicserélem a kötést, mert átázott – kapott a karjaiba, majd felültetett a konyhapultra.

Felnyögtem mikor megláttam, hogy Michael teljesen meztelen – ruha nélkül aludt el és úgy tűnik, ébredés után sem vett fel semmit –, és a testem sóvárogni kezdett az övé után.

Olyan gyengéden, amennyire csak tudta, vette le róla a kötést, majd teljesen megdöbbentve engem lágy csókot nyomott a sebemre. Nem tudtam hová tenni ezt a cselekedetét, ilyenben ugyanis sosem volt részem. Egyik barátom sem vállalkozott volna arra, hogy a még mindig kissé vérző sebemet csókolgassa, Brian pedig végképp nem. Mindig magasról tett arra, ha megsérültem, és mikor ezt annak idején megemlítettem neki, még ő volt felháborodva. Sosem vártam tőle azt, hogy olyat tegyem, mint Michael most, de egyszer mikor a hálószobájában cseréltem le a függönyt és eldőltem a létrával eltörve az eséssel két bordámat, nem hatotta meg túlságosan a balesetem, ami miatt kiborultam és hetekig mosolyszünet volt köztünk.

Michael ismét feltűrte a hálóingemet – a derekamnál fogtam meg az alját –, és mikor meglátta, hogy a ruha alatt semmit sem viselek, ugyanis bugyit elfelejtettem kihalászni a szekrényből, nagyot nyelt, majd felsóhajtott. Felkuncogtam, mire Michael rondán nézett rám, de végül azért nyomott egy csókot az ajkaimra.

Bekötötte a sebet, majd a lábaim közé állt és a kezeit a csípőmre simítva húzott közel magához. Szája az enyémre tapadt egy rövid csók erejéig, majd kissé eltávolodva tőlem lehúzta rólam a hálóinget. Lábaimat összekulcsoltam a csípője körül közel rántva magamhoz és a nyakát kezdtem csókolgatni. Nem sokkal később azt vettem észre, hogy felemelt a pultról és fenekemnél tartva engem, megindult a szobám felé.

– Vigyázz majd a komóddal – leheltem a nyakába.

– Ühüm – motyogta.

Az ajtó melletti villanykapcsolót felpattintottam, ezzel fénybe borítva a szobámat. Michael megindult az ágy felé, ahová letett engem, majd felém helyezkedett…

Jó fél óra múlva mindketten pihegve feküdtünk egymást karjaiban, és igyekeztünk lecsillapítani a légzésünket, nem sok sikerrel.

Aztán, hogy felfrissítsük magunkat elmentünk zuhanyozni, ahol a kabinban nem sok kellett ahhoz, hogy ismét egymásnak essünk, de végül visszafogtuk magunkat. A kötésem teljesen átvizesedett, így ismét át kellett kötni. Míg én ezzel bajlódtam, addig Michael sajtot reszelt az azóta már mikróban kissé felmelegített tésztára. Michaelre tekintettel voltam, így nem hálóinget vettem fel, hanem rövid nadrágos pizsamát. Persze először a száját húzgálta, de mikor kifejtettem neki, hogy a hálóinges látványomra mennyire érzékeny tud lenni – fél óra sem kell, és szinte rám veti magát –, ami most nem jönne jól, ugyanis holnap mindketten dolgozni fogunk, és nem lenne szerencsés, ha fáradtan tennénk ezt, nagy nehezen belátta, hogy igazam van. Épp a vacsora utolsó falatjait tüntettük el a tányérjainkról, amikor megszólalt a csengő. Michael – aki ugyanazon okból, hogy én pizsamában vagyok, volt szíves felöltözni és nem pucéran mászkálni, megőrjítve engem – ment ajtót nyitni.

Néhány pillanattal később megláttam a bűnbánó arcot vágó Julie-t, a vigyorgó Norát és Nora mögött a somolygó Antoniót a konyhában állni.

– Hálóing ide vagy oda, de holnap fáradtak leszünk – jegyezte meg Michael.

– Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam – lépett oda hozzám Julie. – Tetszik az a kocsi, sőt imádom, csak azt hittem, hogy ezentúl majd egy tűzpiros Porschéval furikázol, ha éppen rajtad élősködök.

– Ha veszel nekem egyet, akkor bármikor – vigyorogtam rá.

– De aztán ne itassátok le túlságosan – nézett Michael Norára meg Julie-ra.

– Eddig ez eszünkbe se jutott bátyus, de most, hogy így mondott... – pimaszkodott Nora Michaellel.

– Valaki elmagyarázná nekem is, hogy miről van szó? – néztem értetlenül mindenkire.

– Csapunk egy görbe estét – sikkantott fel Julie, majd felemelte a kezeiben lévő egy-egy üveg vodkát.

– Minket meg száműztök – húzta el a száját Michael, majd Antonio is.

–  Te csak ne panaszkodj – bökte mellkason Nora Michaelt. – Ki tudja hová mentek majd. Be ne vidd valami sztriptíz bárba Antoniót, mert megnyúzlak! – parancsolt rá a bátyjára.

– Eddig ez eszembe se jutott hugi, de most, hogy így mondod… – vágott vissza Michael Norának a lány előbbi szavaiért.

Michael elindult átöltözni – hogy azért mégse pólóba, meg pizsamanadrágba menjen ki az utcára – én meg mondtam a lányoknak, meg Antoniónak, hogy helyezzék magukat kényelembe, és miután segítettem Michaelnek felöltözni, csatlakozom hozzájuk. Felnevettek, én meg kicsit elpirultam azt hiszem, de szinte repültem a szobámig. Volt vagy fél óra, mire Michael elindulhatott Antonióval arra a fiús estére, ugyanis egyszerűen nem hagytam, hogy felöltözzön. Mikor egy szál alsóban állt előttem, hogy felvegye az egyik farmerjét, átszeltem a köztünk lévő távolságot, és lelöktem az ágyra, majd rámászva a mellkasát kezdtem csókolgatni. Végül majdnem lerángattam róla a boxerét, és magamról is a pizsama alsómat, de Julie türelmetlen kopogása félbeszakított minket.

– Most már nem csak hiszem, hanem tudom, hogy szex mániás lettem – morogtam, mikor segítettem Michaelnek begombolni az ingét.

– Most azt kellene mondanom, hogy sajnálom? Ha ezt várod tőlem, akkor csalódást kell okoznom, édes, mert nem sajnálom – rántott magához, és gyors csókot nyomott a számra.

 – Addig rendben is van, hogy nem sajnálod. De nem tudom, hogy bírod majd szuflával a szex-éhségemet – vigyorogtam rá.

– Majd csak bírni fogom valahogy – rántotta meg a vállát, mire rondán néztem rá, erre ő ismét megcsókolt, de most hosszabban, mint az előbb.

Végül csak kikeveredtünk a szobából, mindketten a szükséges ruhadarabokban, és egy szenvedélyes csók után, Nora és Antonio esetében egy gyors csók után mindkét fiú kilépett a lakásból, mi meg elkezdtük a vodkás üvegekből kiinni a tartalmukat…