Az oldalon saját szereplős történetek, Twilight fanfictionök és novellák találhatók.
Ha tetszik valamelyik történetem, ajánld másoknak, hogy ők is megismerhessék!
21. fejezet
Most mi lesz velünk?
Reggel egy pillanatig gondolkodnom kellett, hogy miért is fekszem pucéran az ágyamban, de amint mozgást éreztem magam mellett – mire odakaptam a fejem –, és megláttam egy tökéletes, meztelen férfi testet, rögtön beugrott minden.
El sem hittem, hogy én „erőltettem” a szexet, hiszen azelőtt sosem csináltam ilyet. Mindig megvártam, hogy egy férfi tegyen utalást, de tegnap… én voltam az, aki nyíltan kimondta, hogy mit is szeretne.
Gondoltam, jó lenne még visszafeküdni a karjaiba, de az ébresztő hangja sutba vágta a tervemet. Szinte rávetődtem a zenélő órára, és kapcsoltam ki minél hamarabb, nehogy Michaelt felébresszem. Halkan keltem fel mellőle, de mikor visszanéztem, hogy tényleg alszik-e még, iszonyatos megkívántam kissé elnyíló ajkait. Birtokba akartam venni, hogy gyengéden harapdáljam őket, majd szívogathassam először a felső, aztán az alsó ajkát, de végül tudtam, hogy egy lepkeszárny finom érintésű csókkal kell beérnem. Odahajoltam hozzá, és számat a szájához érintettem egy pillanatra, majd a fürdőbe vonultam…
Mikor zuhanyzás után a tükörbe néztem, kissé meglepődtem attól, amit láttam. Egy széles vigyor ült az arcomon, amit sehogy sem tudtam eltüntetni onnan. A kezeimmel próbáltam visszaállítani a szám eredeti állapotát, de nem sikerült. Kissé ijesztő voltam azzal az arcrepesztő vigyorral, de aztán megrántottam a vállam, mondván, mit érdekel, hogy ijesztő-e vagy sem, az számít, hogy boldog vagyok.
A fürdőből kivonulva bementem a szobámba, hogy felöltözhessek és még egy pillantást vethessek Michaelre, majd elindultam a kávézóba. Épphogy odaértem nyitásra, ugyanis szerencsétlenségemre egy taxi sem bukkant fel a közelben, így háromutcányit kellett sétálnom, hogy ráakadjak egyre.
Néhány törzsvendég rákérdezett a feltűnő jókedvem okára, akiket egy „szép napunk van, és örülök ennek” kijelentéssel könnyedén leráztam, és reméltem, hogy egy bizonyos személyt is beetethetek ezzel. De sajnos Julie nem arról híres, hogy bevegye az ilyen maszlagokat.
A munkaidőm lejárta előtt tíz perccel jelent meg. A haját egy hajgumi segítségével a feje tetején fogta össze, és lenge ruhát viselt, magas sarkúval. Mikor még az ajtóban állt és intettem neki, már akkor furcsán nézett rám, így igyekeztem visszavenni a mosolyomból. Sikertelenül!
Felhuppant az egyik bárszékre, majd áthatóan kezdett tanulmányozni.
– Furcsa vagy – szűkültek össze a szemei.
– Nem értem, miről beszélsz? – rántottam meg a vállam.
– Na, persze… áruld csak el, hogy mi a kielégült arckifeje… – torpant meg, mire hátra néztem, hogy mi történt.
Elvigyorodott, majd:
– Te szexeltél – bökött rám a mutatóujjával.
– Cssh! – pisszegtem, hogy ne kiabáljon mindenki előtt.
– Kivel? – tette fel az első kérdést.
– Michaellel – feleltem, mire szája a füléig szaladt.
– Részleteket! – intetett, miközben átnyúlt a pult tetején, és kiemelt egy poharat, meg egy doboz szőlőlevet.
– Eszméletlen – foglaltam össze egy szóban.
– Micsoda részletes jellemzés – húzta el a száját.
– Hát jó – sóhajtottam. – Szenvedélyes, érzéki, füllesztő, és őrjítően isteni. Megfelel?
– Mi volt őrjítően isteni? – állt meg Nora és Antonio Julie széke mellett.
A kérdésre Julie válaszolt helyettem.
– A szex a bátyáddal.
– Julie! – szóltam rá, miközben éreztem, hogy elvörösödöm. Hiszen mégis csak Michael húgának beszélt erről.
– Te lefeküdtél Mike-kal? – tágultak nagyra a szemei, majd egy pillanatra összenéztek Antonióval, ami nem kerülte el a figyelmemet.
– Úgy látom, nem örülsz neki – fagyott le az eddig az arcomra ragadt mosolyom.
– Dehogynem örülök – nevetett fel. – Nem is tudod, hogy mennyire.
Befutott hozzám a pult mögé, majd megölelt, és közben nevetett.
– Akkor jó – könnyebbültem meg.
Julie és Antonio vigyorogva bámultak minket, de bármennyire is akartam, nem tudtam megfeledkezni az iménti pillantásról, amivel Nora nézett a barátjára. Tudtam, hogy van jelentősége… vagy csak túlreagálom a dolgot.
A vidám pillanatnak a telefonom csörgése vetett véget. Anya volt az, aki hívott. Megkért, hogy munka után, ha tudok, menjek el hozzá. A hangja szomorú volt, így megígértem, hogy délután meglátogatom.
A beszélgetés rányomta a bélyegét a hangulatomra, mert tudtam, hogy mikor ilyen a hangja, akkor apáról van szó.
Abban a percben, hogy lejárt a munkaidőm, megjelent Michael.
Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Az egy dolog, hogy lefeküdtünk, de nem tudtam, hogy ezek után mit szeretne. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Mosolyogjak? Adjak az arcára puszit? Csókoljam meg? Vagy sejtelmes pillantást villantsak felé?
A helyzetet végül ő oldotta meg, mikor besétált a pult mögé, majd a tarkómnál fogva húzta az arcomat az övéhez. Amint ajkaink összeértek nyelvét máris a számba fúrta, és eszeveszett táncba kezdett az enyémmel.
Hallottam a „húúú”– zást mögülünk és a füttyögések hangja is eljutott hozzánk, de nem hagytuk abba. Kezeimet a nyaka köré fontam, és közelebb húztam magamhoz. Michael a derekamat karolta át, majd egyik kezét bevezette a felsőm alá, és egyre fentebb kúszott a meztelen bőrömön. Belemosolyogtam a csókba, majd elszakadtam tőle.
– Talán nem kellene megmutatni mindenkinek, hogy milyen melltartó van rajtam – suttogtam a fülébe.
– Igazad van – suttogott vissza. – Azt csak én láthatom – ölelt szorosabban.
A többiek felé fordultunk, akik fülig érő vigyorral bámultak minket.
– Na, végre abbahagytátok – szólt Julie tettetett komolysággal. – Azt hittem, hogy itt fogtok egymásnak esni – vigyorodott el a végére.
– Akkor ti most együtt jártok? – tette fel a kérdést Nora Michaelre pillantva, nekem meg meghűlt a vér az ereimben.
Féltem, hogy azt mondja: nem. Éppen ezért ki kell találnom valamit, míg felkészülök a lehetséges válaszaira.
Mielőtt Michael megszólalhatott volna, kimondtam az első dolgot, ami eszembe jutott.
– Mennem kell.
– Hová? – pillantott rám Michael.
– Anyához – feleltem egyszerűen. – Öhm… majd beszélünk – nyomtam egy csókot a szájára, majd kimenekültem a kávézóból.
Gyerekesen viselkedtem – róttam meg magam gondolatban, míg egy taxit kerestem.
Féltem attól, hogy Michael mit válaszol majd. Féltem, hogy neki ennyi volt, egy éjszaka és kész. Attól, hogy szeret – vagy csak azért mondta, mert én mondtam – még nem biztos, hogy akar is valamit tőlem. Talán csak kell valaki, akin kiélheti a vágyát. Erre viszont én képtelen lennék.
Anya a nappaliban ült a kanapén, mikor odaértem hozzá. Egy vastag papírköteg volt nála, amiről fogalmam sem volt, hogy mi lehet az.
– Szia, anya – köszöntem neki, mire hátrafordult. Egy fásult mosolyt sikerült összehoznia.
Az étkező felé intett, ahol aztán mindketten leültünk egy-egy székre egymással szembe. Elém csúsztatta a papírokat, mire rögtön beleolvastam. A szüleim válási papírjai voltak.
– Mikor kaptad meg? – pillantottam fel anyára.
– Reggel hozta az ügyvédem – felelte.
– Várj! Te kérvényezted a válást? – hökkentem meg.
– Szerinted mi mást csinálhattam volna?
– Semmit. Mármint igazad van, de azért kissé mégis meglepett.
– Átnéznéd? – intett a papírokra.
– Nem vagyok ügyvéd, anya. Különben is, az ügyvéded már biztosan alaposan átnézte.
– Nem azért akartam. Hanem, hogy elmondd a véleményedet, hogy a vagyonmegosztás számodra is megfelelő lenne-e.
– Anya, ez a ti dolgotok. Én ebbe nem szólhatok bele. A legtöbb, amit tehetek, hogy mindvégig melletted állok – keltem fel a székről, majd anyához sétáltam, és miután letérdeltem, szorosan megöleltem őt.
– Köszönöm, kincsem – simogatta a hátam.
Anya „mi újság?” kérdésére nem tudtam mit felelni, ugyanis a szexuális életem taglalása sosem tartozott a beszélgetési témáink közé, és más mostanában nem nagyon történt velem, így egy semmi különössel intéztem el a választ. Együtt ebédeltünk és jelentéktelen témákról beszélgettünk, míg nem csörgött a telefonomon.
– Szia! – szóltam bele.
– Szia! – köszönt Michael is. – Estefelé át tudnál jönni hozzám?
– Persze – szóltam meggondolatlanul, és sajnos már nem szívhattam vissza, vagy tehettem nem kimondottá.
– Akkor várlak. Hiányzol – mondta gyengéden.
– Te is – sóhajtottam nagyot. – Akkor később. Szia – köszöntem el tőle, majd miután elmormolt egy sziát megszakítottam a hívást.
Anya furcsán nézett rám, és egy mindentudó pillantást lövellt felém, de végül nem kérdezett semmit.
Nem sokkal később elköszöntem anyától, majd hazafelé indultam. Lezuhanyoztam, átöltöztem és kicsit kisminkeltem magam, majd mivel már estefelé járt az idő, taxit hívtam és Michael lakására indultam.
A gyomrom apró gombóccá szűkült, míg felfelé tartottam a lifttel, és az ájulás kerülgetett, mikor becsengettem. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó, majd Michael berántott rajta és egyből az ajkaimra tapadt.
– Hiányoztál – mondta két csók között, míg a kanapéhoz húzott.
Leült, majd engem az ölébe húzott szemből. Térdeim behajlítva voltak a lábai mellett, kezeimmel a nyakát öleltem, ő pedig a hátamat simogatta, miközben csókunk egy percre sem szakadt meg.
Ajkaim után a nyakamat, majd a ruhából kilátszó vállamat vette „kezelésbe” és apró csókokat lehelt rá.
– Menjünk a szobámba – motyogta a dekoltázsomba kis idővel később.
– Csak nem el akarsz csábítani? – leheltem.
Időközben kezei utat találtak a ruhám alatt a fenekemhez és azt simogatta.
– Azt hittem, ezen már túl vagyok – lehelte a bőrömbe.
– Szóval azt hiszed, hogy ilyen könnyen az ágyadba viszel? – kérdeztem felháborodva, majd a kezeit kirángattam a ruhám alól, és lemásztam róla.
– Most meg mi van? – értetlenkedett.
– Mi lenne? – rántottam meg a vállam, miközben felvettem a földről a táskámat, és az ajtó felé lépkedtem. – Ha olyan nő kell neked, akit akkor dönthetsz meg, amikor csak akarsz, keress valaki mást helyettem – köptem a szavakat, majd bevágtam az ajtót magam mögött.
Szinte kiszakadt a helyéről a lift gomb, olyan erővel nyomtam, de az az átkozott még mindig az első emeletnél tartott és a csiga tempójának köszönthetően jó sok időbe telt, mire végre kinyílt előttem, hogy beszállhassak.
Az ajtó már majdnem becsukódott, mikor egy két csúszott a résbe, mire az kinyílt. Michael állt ott feldúlt arccal, majd belépett, és felkapott a karjaiba.
– Eressz el! – förmedtem rá, mire megcsókolt, betapasztva a számat. Berúgta utánunk a lakása ajtaját, majd egyenesen a hálószobájába vitt és szinte már ledobott az ágyra.
– Hová lett a vízágyad? – kérdeztem, miközben azt figyeltem, ahogyan kiszedi a kezemből a táskámat, és elhajítja, pontosan a kanapéra.
– Most tényleg az érdekel a legjobban, hogy hol van az a hülye ágy? – kapott el a bokámnál fogva, majd rántott rajtam egyet, hogy ülő helyzetemből fekvőbe kényszerítsen.
Elakadó lélegzettel figyeltem, ahogyan elhelyezkedik felettem, majd észveszejtő csókot kezdeményez. Kissé megemelte a hátamat, hogy lehúzhassa a ruhám cipzárját.
– Hagyd abba! – szóltam rá. – Ne bánj így velem, kérlek!
– És te megteheted velem? – morgott.
– Miről beszélsz? – értetlenkedtem, és az egyik kezemmel makacsul szorongattam a ruhám pántját, hogy ne húzhassa le a vállamról.
– Egyedül ébredtem. Azt hittem, hogy reggelit készítesz, de nem voltál sem a konyhában, sem a lakás semelyik részében sem. Azt hittem, hogy valamit rosszul csináltam, hogy durva voltam veled az éjjel, vagy, hogy neked nem volt jó a szex velem, de aztán láttam a fali naptáradban, hogy felírtad, ma délelőtt dolgozol. Gondoltam nem zavarlak, ezért csak akkor mentem, mikor lejárt a munkaidőd. Mikor megcsókoltalak, nem is tudod mennyire megkönnyebbültem. Annyira hiányoztál, de aztán megint történt valami, mert csak úgy leléptél. Olyan hűvös voltál a telefonban is, meg olyan furcsa vagy, mióta idejöttél. Mondd el, hogy miért. Valami rosszat csináltam? – suttogta az arcomtól néhány centire, és a szemei fájdalmasan csillogtak.
Válasz helyett visszakérdeztem.
– Mit akarsz tőlem?
– Tessék? Ezt, hogy érted?
– Annyiszor le akarsz velem feküdni, míg meg nem unsz, vagy talán nem unsz meg, de majd találkozol egy másik lánnyal, akin kiélheted a perverz vágyaidat? – gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit nyomban le is törölt a kezével.
– Én nem vagyok Brian – mondta lassan, hogy biztosan megértsem. – Én nem foglak megunni, sem megcsalni. A perverz vágyaimat meg rajtad szeretném kiélni – mosolyodott el a végére.
– Bolond! – nevettem fel.
– Elmondod, hogy mi a baj? – simogatta az arcomat.
– Azért menekültem el a kávézóból, mert féltem, hogy mit válaszolsz majd Norának – kerültem a pillantását.
– Miért féltél? – fordította felé a fejemet.
– Mert nem tudtam, hogy akarod-e, hogy együtt legyünk, vagy csak a szex részét szeretnéd.
– Kis butusom – lágyult el a pillantása. – Veled akarok lenni, és nem akarom, hogy ez csak szex legyen. Szeretlek.
– Én is szeretlek – sóhajtottam, majd felemeltem a fejem, így pont az ajkaihoz ért a szám, és gyengéd csókot adtam neki. – Most pedig szeretném, ha elcsábítanál – haraptam be az alsó ajkam.
– Amit csak szeretnél – suttogta a fülembe, majd a nyelvét végighúzta a nyakamon, és utána végig is csókolta.
Engedelmesen fordítottam oldalra a fejem, hogy minél jobban kényeztethesse a bőrömet, miközben én az inge alatt a hátát simogattam. Jobb keze a bal combomra csúszott, hogy alányúlva felemelhesse és a csípője köré illessze.
Mire feleszméltem a kényeztetése okozta mámorból már egyikünkön sem volt ruha, és éppen a szemembe nézve várta a megerősítésemet. Aprót bólintottam, mire megemelte a csípőmet, hogy összeilleszthesse a testünket. A karjai alatt átnyúlva a vállaiba kapaszkodtam, miközben hol lassú, hol gyors tempóban hajszoltuk a másikat és önmagunkat is a gyönyör kapuja felé.
Nem tudtam visszafogni a hangos nyögéseimet, de abban sem voltam biztos, hogy nem süketül-e meg tőlük Michael. Ő folyamatosan morgott, míg meg nem feszült a teste. Akkor egy férfias kiáltás hagyta el ajkait, de mozgása nem maradt abba, csakis értem. Még lökött néhányat és az én testem ívbe feszült, ajkaimat pedig kéjes nyögés hagyta el, majd mindenem ellazult. Pihegve hanyatlott rám Michael, és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
Percekig próbáltuk csillapítani a légzésünket, de végül csak visszaállt a rendes ütemébe, és nem voltunk olyanok, mint akik most futották le a maratont.
– Menjünk együnk valamit – kelt fel mellőlem, időközben ugyan is legördült rólam.
– Miért? – húztam magamra a vékony takarót, mire elhúzta a száját. – Most mi van? – kuncogtam fel.
– Felesleges az a takaró rajtad – morogta, majd le akarta rántani rólam, de én belekapaszkodtam és nem hagytam. – Mellesleg meg pótolni kell a kalóriákat, mert a végén meg elfogsz, édesem.
– Hát a kalóriaégetés nem is rossz ötlet, van miből fogyni – pillantottam a takaró alá, aztán Michaelre nézve láttam, hogy a fejét csóválja.
Kihasználva a pillanatnyi elmélázásomat – tekintetemmel ugyanis deréktól lefelé bámultam őt szégyentelenül – lerántotta rólam a takarót.
– Soha többet ne mondd azt, hogy fogynod kell – rótt meg gyengéden, miközben ismét elhelyezkedett felettem. – Tökéletes vagy. Fájdalmasan kívánatos minden porcikád – csókolgatta a nyakam, majd haladt egyre lentebb és nyelvével már a melleim közötti résznél járt.
– Ha ezt tovább folytatod – nyöszörögtem – nem foglak enni hagyni ma este, és éhen fogsz halni – gyűrögettem a lepedőt, ahogyan a melleimet kényeztette.
– Ígérd meg, hogy később folytatjuk – hagyta abba a kényeztetésemet, mire bosszúsan felmorogtam.
– Ígérem!
Jó félórával később meleg szendvicset majszolt a konyhában a bárszéken ülve, én meg előszeretettel figyeltem őt ahelyett, hogy én is ettem volna.
– Michael, beszélnünk kell! – szóltam, mire abbahagyta a rágást.
Egyben lenyelte a falatot, majd megivott fél pohár teát, és csak utána szólalt meg.
– Valami baj van?
– Beszélnünk kell valamiről – szóltam rejtélyesen.
– Ana, megijesztesz – vált az arca rémültté.
– A fene nagy titkodról van szó – mondtam, mire az arca szinte már falfehér színt vett fel. – Nyugodj meg – szóltam aztán.
– Igazad van. Jogod van tudni – bólogatott, miközben nagyokat sóhajtozott.
– Csak egy valamit akarok tudni.
– Mi lenne az? – kérdezte.
– Szeretsz?
– Tudod, hogy igen – szállt le a székről, és hozzám sétált. – Szeretlek – mormolta, majd megcsókolt.
– Nem érdekel a titkod – mondtam, miután megszakította a csókot. – Csak az érdekel, hogy szeretsz. Majd megtudom, ha meg kell tudnom – rántottam meg a vállam. – Most pedig együnk, mert utána terveim vannak veled – kacérkodtam.
– De jó lesz nekem – csillantak fel a szemei, majd megcsókolt.
Visszaült a helyére és ő folytatta, én meg elkezdtem az evést…
– Remélem, gyakran lesznek terveid velem – szólalt meg sok-sok idő múlva, mikor már a harmadik szeretkezés után próbáltuk leállítani zihálásunkat.
– Ebben biztos lehetsz – mormoltam a szájának, miután magamra rántottam, és mikor megemeltem a csípőmet, ő készséggel forrasztotta össze ismét a testünket…
Címkék: Kárhozat és remény
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése