Pupi blogja

Először meg sem ismertem Jacobot, annyira megváltozott mióta utoljára láttam. Csak a szemei és a mosolya emlékeztetett a régi énjére. Mikor kijött a ház elé, hogy fogadjon minket, le kellett hajtania a fejét, nehogy beverje a bejárati ajtóba – elképesztően megnyúlt, mintha a kezeit és a lábait kikötözték volna valahová, majd az ellentétes irányba húzni kezdték volna azokat. Az elképesztő hideg ellenére egy levágott szárú farmert és atlétát viselt, ami ruhadarabok kihangsúlyozták a testén lévő hatalmas izomtömeget. Jake búcsút mondott a meleg holmikkal együtt a hosszú hajának is. A sötét tincsei most alig voltak hosszabbak, mint néhány milliméter.

Láthatóan nagyon örült a jövetelünknek; hatalmas léptekkel közeledett felénk, majd mikor odaért hozzánk, felkapott és szorosan átölelt.