Pupi blogja

8. fejezet

Francois jó szokásához híven ismét eltűnt néhány napra, mint szürke szamár a ködben. Hazugság lett volna, ha azt mondom, nem hiányzott nekem, de a történtek után ezt nem vallottam be sem Anának sem Michaelnek. Antonio és Nora egy pillanatra összenéztek majd kíváncsiságtól csillogó szemekkel követelték, hogy részletesen meséljek el mindent rólam és Francois-ról, mikor véletlenül elkottyintottam, hogy túlléptünk már egy bizonyos határt. Míg a bunkó francia a városon kívül tartózkodott, Cyprien Anáékhoz cuccolt át, így elég gyakran találkoztam vele. Nagyon szerettem őt, igazi tünemény volt. Sajnos ő sem tudott válasszal szolgálni azt illetően, hogy hová lépett le az apja, az egyetlen információ, amit megtudtunk tőle annyi volt, hogy Francois repülővel ment oda, ahol jelen pillanatban is bizonyára tartózkodik. Cyprien látott egy repülőjegyet az aktatáskájából kikandikálni.

– Apa nagyon kedvel téged – szólalt meg hirtelen Cyprien.

Éppen Anáéknál voltunk, a kanapén ültünk és valami animációs filmet néztünk. Egy szőke hajú, kék szemű, zöld ruhás tündér repkedett a képernyőn, de hogy miről szólt a történet, vagy hogy hívták a szereplőket, arról fogalmam sem volt. A gondolataimat Francois és Pete kötötték le.

– Öhm, oké – bólintottam kissé összezavarodottan. Fogalmam sem volt arról, hogy jön ez most ide. Talán kimondtam hangosan valamit, és Cyprien arra reagált? – Ezt honnan vetted?

– Hallottam, ahogyan telefonon beszélt valakivel – újságolta lázasan. – Nem tudom, hogy kivel, de apa kiabált vele. Azt ordította neki, hogy megismerkedett egy Julie nevű nővel, aki igazi lepedőakrobata. Rögtön tudtam, hogy csak rólad lehet szó, apa nem ismer más lányt, akinek ugyanaz a neve, mint neked. De nem is tudtam, hogy jól tornászol. Az akrobatát tudom, hogy mit jelent, meg a lepedőt is. Lepedőkkel csinálsz tornamutatványokat?

– Bizony ám – sietett be (jó, ez erős túlzás, ugyanis a pocakja növekedésével arányosan lett egyre lassabb a mozgása) Ana a nappaliba, kezében egy tányérral, amin csokis sütik voltak. Más körülmények között a nyál összefutott volna a számban az édesség láttán, most azonban szinte rá sem tudtam nézni. – Emlékszel arra az előadásra, amit Párizsban láttunk? Lányok táncoltak szalagokkal. – Mikor Cyprien bólintott, Ana folytatta. – Julie is azt csinálja, csak lepedővel.

Cyprien egy pillanatra összevonta a szemöldökét – komolyan azt hittem, hogy rájön, az egész egy nagy kamú –, de aztán elmosolyodott.

– Apukád mit mondott még a telefonban? – kíváncsiskodtam.

– Hát szó szerint azt mondta, hogy „Julie igazi lepedőakrobata, nem úgy, mint te”. A többit már nem hallottam, mert megérkezett Shantay, és a jégkrém, amit hozott érdekesebbnek tűnt, mint apa dühös hangja. Ugye, majd egyszer megmutatod, hogy tornászol a lepedővel? – nézett rám csillogó szemekkel.

Teljesen le voltam fagyva, így Ana a segítségemre sietett.

– Hát persze. Michael éppen az epres turmixodat csinálja. Miért nem nézed meg, hogy halad?

Cyprien kisietett a nappaliból, a helyére pedig letelepedett Ana.

– Ez meg mi volt?

– Cyprien kihallgatta Francois telefonbeszélgetését – feleltem.

– Egy nővel beszélt – állapította meg Ana azt, amit én az első másodperctől fogva sejtettem.

– Valakivel, aki már feküdt az ágyában – suttogtam görcsbe rándult gyomorral. Lehet, hogy az Ördöggel beszélt? Vajon Ana tudja, hogy ki lehet az?

Egy ideig hadakoztam magammal, de végül nem számoltam be arról a kávézós jelenetről Francois és a szőke hajú nő között. Nem akartam pletykásnak tűnni, és amúgy is, Francois megkérdezte szex közben (majdnem elájultam, amikor a dolgok kellős közepén benyögte a kérdését!), hogy beszéltem-e Anával arról, hogy mit láttam mikor követtem őt. Mikor nagy nehezen összeszedtem magam annyira, hogy válaszolni tudjak, és ne csak kéjes nyögés hagyja el a számat, elmondtam neki, hogy egyetlen árva szót sem beszéltem Anával a dologról, úgy tűnt, nagyon megkönnyebbült.

– Fogalmam sincs, hogy ki az a nő – szólt néhány percnyi gondolkodás után Ana. – Nem tudok arról, hogy Francois lefeküdt volna egy nővel. Ahogy tudom, jó ideje nem volt senkivel... rajtad kívül – pontosított, aztán felém fordult. – Nem említett semmit sem neked?

Egyre inkább az volt az érzésem, hogy az a nő lehet a háttérben, aki az étteremben megcsókolta. Vele volt elég paprikás a viselkedése – bár nagyon keveset tudtam Francois-ról ahhoz, hogy rájöjjek, kinek vágta a fejéhez azt, hogy nem olyan lepedő akrobata, mint én.

És különben is, én nem vagyok lepedőakrobata – vele legalábbis nem voltam az. Nem csináltunk semmi nyaktörő mutatványt, minden tök egyszerűen zajlott, na nem mintha bármi bajom lenne az extrémebb együttlétekkel, sőt... A combjaimmal a csípője mellett támaszkodtam, ő meg a lábaim között feküdt. Bár azért nem minden pillanatban voltunk úgy, akkor például nem, mikor lentebb kúszott, és hosszan játszadozott a melleimmel a szája. De ez egyáltalán nem lepedőakrobata halmazba tartozó dolog volt. Szóval azt a nőt csak jól meg akarta bántani, és ehhez szépen felhasznált engem. Egyre jobban és jobban akartam tudni, hogy kivel telefonált, azonban a választ csak ő adhatta volna meg, Francois viszont ki tudja, hogy merre járt éppen.

***

Kevés dolog volt, amit jobban gyűlöltem a fűnyírásnál, talán csak a portörölgetést (napokig tüsszentő rohamaim voltak utána) meg az ablakpucolást. A közös képviselő által összecsapott listán én voltam a soros a havi fűnyírásban, és éppen ezt a tevékenységet műveltem. Iszonyatos meleg volt, így kénytelen voltam egy térdnadrágban, meg bikinifelsőben tenni-venni a háztömbhöz tartozó kertben. Alig három évvel ezelőtt iszonyatos sok pénzből hozták helyre (jó anyagi hátterűekkel volt tele a ház, így nem okozott senkinek sem gondot, hogy kifizessék a maguk részét), mindenfélével felszerelték, sütögetéshez, napozáshoz alkalmas dolgokkal, és azóta nagy figyelmet fordítottak arra, hogy kifogástalanul nézzen ki. Nem értettem ezt a nagy hűhót, ugyanis senki sem láthatta volna, ha fél méteres gaz nő, az épület hátulról el volt kerítve, nehogy a csavargók bejussanak, vagy egyáltalán bárki más, aki nem a lakóközösséghez tartozott és tönkrevághatta volna.

Tehát én voltam a hónapban a soros, hogy körbetologassam az épület közös fűnyíróját a méregzöld pázsiton, és igyekeztem nem felgyulladni. Biztonságosabb lett volna, ha hosszúnadrágban szorgoskodom, nehogy valami kő a lábamnak csapódjon, de még a térdnadrágban is melegem volt.

A bikinifelső háromszög alakú volt, minta egy szál se rajta, egyszerű tengerkék, a nyakamnál és a hátamon az általam precízen megkötött masnival. Megtöröltem izzadt homlokomat, és tartottam néhány perc pihenőt. A következő pillanatban a hátamon lévő masni megadta magát, és kioldódott. Rémülten kaptam oda, és egy kézbe ütközött a kezem. A melleimre tapasztva a tenyereimet fordultam hátra, és eltátottam a számat a szemöldökét húzogató Francois-tól.

– Mi a ménkű esett beléd? – förmedtem rá, és azon gondolkoztam, hogy kössem be a bikinifelsőt anélkül, hogy a melleimet mutogatnám ennek a bunkónak.

Vigyorogva állt előttem, arcán kétnapos borostával. Rövidujjú inget viselt, rövid szárú farmerrel. A teste napbarnított volt, és az ing alól felsejlő mellkasa verejtéktől csillogott a nagy melegben. Megróttam magam, amikor a kelleténél tovább kalandozott el a tekintetem rajta, és azt fontolgattam, hogy széttépem az ingét, és a nyelvemet végighúzom a bőrén, hogy tudjam, milyen íze lehet a mellkasának. Igazán nem döbbentem meg azon, hogy az izzadtságot akarom nyalogatni róla, eléggé fura voltam az utóbbi időben ahhoz, hogy ilyesmin ne akadjak fent.

Akaratlanul jutott eszembe az utolsó alkalom, amikor még az utazása előtt láttam Francois-t.

– Julie! – rázott meg Francois, és mint aki álomból kelt fel, úgy tértem magamhoz. Leráztam magamról Francois kezét, és elléptem tőle.

Hátat fordítottam neki, és gyors mozdulattal megkötöttem a bikinifelsőmet.

– Mit akarsz? – förmedtem rá.

Dühös voltam, amiért fogalmam sem volt, hogy az elmúlt napokban merre járt, és idegesített, hogy nem tudtam, kivel beszélt telefonon. Erős volt a gyanúm, hogy a szőkével a kávézóból, de nem kérdezhettem rá.

A világ minden kincséért sem árultam volna el Cyprient, hogy kihallgatta a telefonbeszélgetését.

– Hiányoztál.

– Én megvoltam nélküled – rántottam meg a vállam, megjátszott könnyedséggel.

– Gondolom, Pete lekötötte minden idődet. Fárasztó napok lehettek bizonyára. Egy idő után nem is lehet bírni szusszal a sok szexet – jegyezte meg kissé gúnyosan.

– Mi a büdös francra célozgatsz? – morogtam rá, és ha a tekintetemmel ölni lehetett volna...

– Hát nem nyilvánvaló. Biztosan onnantól fogva kezdtétek a szexmaratont, hogy engem kidobtál az ágyadból – tippelgetett.

– Semmi közöd ahhoz, hogy szexmaratont tartottam-e Pete-tel vagy sem, de csak azért, hogy végre eltűnj innen, közlöm veled, nem feküdtem le vele egyszer sem.

– Ugye miattam? – kérdezte reménykedően, ugyanakkor kissé önelégülten is.

– Azt gondolsz, amit csak akarsz – rántottam meg a vállam, és folytattam a fűnyírást.

Reméltem, hogy mire végzel, lelép, azonban hiú remény volt. Türelmesen várt, mint akinek nincs semmi dolga a világon. De most komolyan. Multimilliomos és nem mellesleg egy hajózási társaság tulajdonosa – semmi fontos üzleti ügye nincs?

Mikor végeztem az átkozott gyep lenyírásával, és a fűgyűjtőből kihajítottam a „zsákmány” a fűnyíróval együtt a raktárba vonultunk. Szépen betoltam a helyére, és éppen megfordultam, mikor becsukódott az ajtó. Francois nekidőlve állt.

– Ezt a bezárom az ajtót poént már ellőtted, és akkor sem volt kedvemre a dolog – jegyeztem meg unottan.

– Most viszont nincs nálad telefon, hogy Pete megzavarjon. – Ott a pont. – Hiányoztál – vallotta be ismét, mikor átszelte a köztünk lévő távolságot, és a karjaiba zárt. Egyszerűen nem értettem, hogy mi ütött belé. – Kérlek, mondd, hogy én is hiányoztam – mormolta a nyakamba, majd a szemeimbe nézett.

– Bevallom, kissé unalmasak voltak a napjaim, nem volt, akit gyötörhetnék, amiért olyan pocsékul teljesített az ágyban és...

– Túl sokat beszélsz – hadarta, és megakadályozván, hogy bármit is mondjak, megcsókolt.

– Nem fekszem le veled – jelentettem ki, amikor gyors mozdulattal kioldotta újra a bikini felsőmet.

– Azt akarom, hogy hagyd el Pete-et – követelte. – Azt akarom, hogy próbáljuk meg együtt.

– Tessék? – hökkentem meg, és valószínűleg emiatt nem ellenkeztem, mikor letolta a nadrágomat.

– Jól hallottad. De szeretném, ha szép lassan haladnánk. Nem tudom garantálni, hogy bármi halálosan komoly kialakul kettőnk között.

– Mitől változott meg a véleményed? – kíváncsiskodtam, és máris nem hadakoztam annyira a szex ellen. Sőt mi több, gyors mozdulatokkal kigomboltam az ingét, és lehúztam róla. A helyszín nem igazán volt ellenemre, és az sem feszélyezett, hogy a raktár ajtaja nincs bezárva.

– Amíg távol voltam – kezdett bele a magyarázatba, míg én a helyiség egyetlen asztalához sétáltam, és lesöpörtem róla minden kacatot – az agyvérzés kerülgetett, hogy Pete biztosan körülötted legyeskedik, és esetleg történt valami köztetek.

A nadrágomat és Francois ingét az asztalra hajítottam (nem akartam majdnem teljesen csupasz fenékkel egy poros-koszos asztalon helyet foglalni), majd a ruhákra ültem. Egy szál bugyi volt csak rajtam. Francois éhes vadként vetette magát a számra, és csókolózás közben az a bizonyos bugyi is lekerült rólam.

Letolta a farmerét meg az alsónadrágját, és nem várva tovább, a csípőmnél fogva magához rántott, és elmerült bennem.

A vállába martam és kéjesen felnyögtem. Nem foglalkoztam azzal, hogy mint valami olcsó nőcske, hipp-hopp megadtam neki magam. Ott volt a jövő, hogy ezen még bánkódjak, ha arra kerül sor, most csak a jelenre akartam gondolni.

A mellkasára tettem a kezem, hogy kis időre megállítsam őt.

– Oké, próbáljuk meg együtt – leheltem reményekkel telve, majd ismét mozgásra bírtam...