Pupi blogja

(Bella szemszöge)

Elég hideg volt kint, így reméltem, hogy Charlie valóban két percnyire van a Cullen-háztól. Nem sokkal később meghallottam egy autó hangját, amint a földúton közelít a ház felé. Aztán kibontakozott a cirkáló alakja, majd lefékezett mellettem. Megfordultam, hogy beszálljak az autóba, és akkor láttam, ahogyan a nappaliban lévő ablakból néz az egész Cullen család. Intettem nekik, mire mindannyian integetni kezdtek, még Rosalie is, ami miatt nagyon meglepődtem.

Egész úton egy szót sem beszéltünk apuval. Azt hiszem mindketten arra vártunk, hogy a másik kezdeményezze a beszélgetést. Már a ház előtt álltunk, mikor Charlie végre megszólalt, miután többször is megköszörülte a torkát.

– Szóval… – kérdezte.

– Szóval mi? – kérdeztem vissza.

– Mi történt Cullenéknél?

– Megbeszéltük a dolgokat – szálltam ki az autóból és a bejárati ajtó felé indultam.

– És miben állapodtatok meg? – tett fel egy újabb kérdést.

Kinyitotta az ajtót és besétáltunk a házba.

– Bella, ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled!

– Jól van – adtam be a derekam. – Elmeséltek mindent, aztán végül úgy döntöttem, hogy megbocsátok nekik.

– Hogy mi? Ilyen… könnyen, Bells? Hónapokig nem voltál teljesen önmagad, és fél délután elég volt nekik ahhoz, hogy mindent elfelejts és megbocsáss nekik? – csattant fel Charlie.

– Igen, elég volt hozzá fél délután – válaszoltam neki halkan.

– Akkor hadd halljam csak, mi volt az a remek magyarázat, amivel lekenyereztek! Mi volt az a csodás mese, amit megetettek veled, miután se szó se beszéd eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Tudni akarom, hogy mit mondott neked Edward Cullen, hogy kimagyarázza azt, miért nem szólt neked arról, hogy elköltöznek!

Megmerevedtem és a tüdőmben bent rekedt a levegő. Láttam rajta, hogy komolyan gondolja azt, hogy hallani akarja a magyarázatot. Tudtam, hogy nem mondhatom el neki anélkül, hogy leleplezném Cullenék titkát, így ki kellett találnom valamit, de sürgősen.

Az agyamban egymást váltogatták a kitalált dolgok, amik talán kielégítenék Charlie kíváncsiságát, de végül minden ötletet elvetettem, mert jobban belegondolva sántítottak több helyen is.

– Gyerünk, halljam!

– Apu, ez… az egész… minden csak félreértés volt. De most tisztáztuk a dolgokat.

– Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, egy szavadat sem hiszem el. Csak tudnám, mit nem mondasz el – vált a hangja a végére csupán motyogássá. – És Edwarddal mi van?

– Semmi. Egyelőre csak barátok vagyunk.

– Egyelőre? – kérdezte gúnyosan.

– Apu, kérlek!

– Csak ne kérj semmire. Nem engedem, hogy találkozz vele! – dörrent rám.

– Na, de…

– Nincs semmi, na de. Eltiltalak tőle. Iskolában sajnálatos módon találkozol majd vele, de az órák után megtiltom, hogy a közeledbe menjen.

– Ezt nem teheted velem – szipogtam kétségbeesve.

– Bells, érzem, hogy nem félreértés volt, ami miatt csak úgy leléptek. Meg akarlak védeni tőlük – lágyult el a tekintete és a hangja is nyugodtabb lett. – Nem tudom, hogy mi miatt nem mered elmondani, hogy mi történt, így nincs más választásom. De, ha esetleg magyarázatot adnál…

A számat rágtam idegességemben, és tudtam, hogy ebből nincs kiút. Nem adhatok neki őszinte választ, ezért nem is kicsit fogom megjárni.

– Nincs mit elmondanom – ráztam a fejem, mire dühösen szusszantott egyet és elrobogott a nappali irányába.

– Holnap mondd meg nekik az iskolában, hogy eltiltottalak tőlük, és ha száz méternél közelebb mennek hozzád az iskolán kívül, nem habozok és le fogom őket tartóztatni, még akkor is, ha Dr. Cullenről lesz szó – kiabálta a nappaliból.

Dühösen baktattam fel az emeletre, és még dühösebben csaptam be a szobám ajtaját magam mögött. Fújtattam, miközben lehuppantam az ágyra és karba font kezekkel kezdtem el bámulni a plafont. Nem kétséges: Charlie képes lenne lecsukni még Carlisle-t is. Nem akartam apuval összefutni, így a szobámban maradtam, ameddig csak lehetett, és tanulni kezdtem. Végül aztán a gyomrom követelni kezdett valami elemózsiát, így nem volt más választásom és kénytelen voltam lemenni a konyhába, hogy valami vacsorát készítsek.

Hallottam, hogy Charlie baseballt néz, és tudtam, hogy még azért sem hagyná ott a tévét, hogy engem szemmel tartson. Csináltam néhány szendvicset, amikből párat egy nagy tányérra raktam, hogy apu se haljon éhen. Egy pohár vízzel és három szendviccsel együtt felmentem a szobámba és miközben vártam, hogy az az átkozott őskori számítógépem végre betöltsön, falatozni kezdtem.

Két szendviccsel is végeztem, mire az internet is használhatóvá vált. A tányért letettem a gép mellé, majd megnyitottam az e-mailjeimet. Egyetlen beérkező üzenetem volt, az is természetesen anyától. Elkezdtem gépelni neki a választ, és már majdnem végeztem, mikor hallottam, hogy csörög a telefon. Eszemben sem volt lemenni, hogy felvegyem, így Charlie-nak fel kellett függesztenie a meccsnézést. Lassan az ajtóhoz mentem és résnyire nyitottam, hogy megtudjam ki telefonált. A meccs hangjai elhalkultak, aztán néhány pillanat múlva Charlie beleszólt a telefonba.

– Halló! – mormolta mély hangján. – Renée, szia. Igen, itthon van… éppen a szobájában van, és bizonyára duzzog, mert eltiltottam őt Cullenéktől.

Rövid csend állt be, majd ismét megszólalt.

– Igen, jól sejted, visszajöttek… nem… találkozott velük… nem akarta elmondani… igen, eltiltottam tőlük.

Újabb csend állt be, ezúttal talán több percnyi.

– Tudom, hogy ott találkozni fognak… de iskola után nem lesznek a közelében.

Becsuktam az ajtót, mert nem akartam többet hallani abból, hogy tárgyalják ki az eltiltásomat. Visszamentem a géphez és miután elküldtem anyunak az e-mailt, ki is kapcsoltam. Befaltam a maradék szendvicset, majd felhörpintettem a pohár vizet. Megint odalopakodtam az ajtóhoz, hogy kiderítsem még mindig telefonál-e Charlie, de a baseball meccsen kívül semmi mást nem hallottam. A tányért és a poharat felkapva indultam lábujjhegyen a földszintre és tettem gyorsan őket a mosogatóba, majd iszkoltam fel az emeletre, nehogy összefussak apuval.

Annak ellenére, hogy megértem az indokait dühös voltam rá, amiért azt a döntést hozta Cullenékkel kapcsolatban. Épphogy visszakaptam őket, és ahelyett, hogy minden időmet velük tölteném, kénytelen leszek csak Alice és Edward társaságát élvezni, azt is csak iskolában.

A törölközőmet és a neszesszeremet felkapva a fürdőbe siettem, és a kelleténél hangosabban csaptam be az ajtót, Charlie nehogy rám nyisson zuhanyzás közben.

Miután kiléptem a zuhanyzóból, a törölközőt magam köré csavartam, majd odaléptem a tükörhöz. Megmostam a fogamat és az arcomat is, végül kifésültem a hajam, majd egy gumival a fejem tetejére „illesztettem”, hogy ne legyen vizes a hátamtól, amit nem fedett a törölköző egy kis részen. A neszesszeremet a kezembe vettem, majd visszasétáltam a szobámba. A szekrényből kivettem egy pizsama szettet, és már éppen letekertem volna magamról a törölközőt, mikor valaki megköszörülte a torkát.

Ijedségemben halk sikoly hagyta el az ajkaimat és megpördültem, hogy szembe nézzek a váratlan vendégemmel. Nyúlánk alakja elterült az apró ágyamon, karjai a feje alatt pihentek, lábait keresztbe tette, és a gyér fényben is tisztán kivehető volt, hogy tekintete éjfeketévé változott.

(Edward szemszöge)

Képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, és tetőtől talpig végignéztem szerelmem karcsú testén. A mellei tetejétől combjai közepéig törölköző rejtette el előlem őt, mégis akaratlanul képzeltem azt, hogy meg annyi sem fedi kívánatos testét. Vágytam arra, hogy odalépjek hozzá, és egyetlen mozdulattal letekerjem róla a törölközőt, majd gyengéden az ágyra fektetve őt, testének minden egyes milliméterét feltérképezzem a csókjaimmal és az érintéseimmel. A levegőt gyorsabban kezdtem szedni, pedig szükségem sem lenne rá. Egy pillanat alatt termettem előtte és csúsztattam tenyeremet a tarkójára, hogy aztán kissé lehajtva fejem, ajkaimat az övére nyomjam. Bella felsóhajtott, ami engem még távolabb sodort a józan ész határától. Lágyan kóstolgattam az ajkait, és közben lassan az ágy felé húztam. Leültem, Bella pedig szemből az ölembe helyezkedett és a hajamba túrva csókolt szenvedélyesebben. Ajkaink játéka közben combjait simogattam, és majd’ beleőrültem abba, hogy a törölköző alatt semmit sem visel, és én könnyedén lefejthetném róla, hogy végigcsodáljam őt. Gondolnom kellett Bella emberi mivoltára is, így néhány pillanattal később elszakadtam ajkaitól, hogy levegőt vehessen és áttértem kecsesen ívelt nyakára, majd a kulcscsontjára. Szerelmem hátravetette a fejét és elhaló sóhajt hallatott, mikor kezeim a törölköző alá furakodva közelítettek formás feneke felé. Még közelebb rántottam magamhoz, és nyelvemmel végigsimítottam lüktető nyaki artériáján, mire Bella halkan felnyögött.

– Ezt nem szabad csinálnunk – motyogta. – Megállapodtunk abban, hogy… hmm… csak barátok leszünk egyelőre.

– Majd holnaptól – feleltem és gyengéden a fülcimpájába haraptam. – Ma még érezni akarom a csókjaidat.

– Talán előre dolgozhatnánk pár csókkal. Elvégre, ki tudja, mikor adom majd be a derekam a csábítási kísérleteidnek.

– Remélem minél hamarabb, mert nem fogom bírni nélküled – mormoltam.

– Rajtad is múlni fog – vigyorgott rám, majd lemászott az ölemből. – Szeretnék felöltözni, szóval… – harapta el a mondatot.

Megértettem a kimondatlan kérését, és engedelmesen lehunytam a szemeimet, bár szívem szerint végig követtem volna szerelmem öltözködését. Hallottam a törölköző puffanását, ahogyan a földre érkezett és minden erőmre szükségem volt ahhoz, hogy ne nyíljanak ki a szemeim. Biztos voltam benne, hogy az agyamra mentek az elmúlt hónapok, ugyanis azelőtt bár kívántam Bellát, de sosem kellett az önuralmam utolsó morzsája is ahhoz, hogy ne bámuljam őt meztelenül. A kisördög énem folyamatosan azt duruzsolta a fülembe, hogy csak egy pillanatra nyissam ki a szemeimet, aztán már be is csukhatom őket, de ellenálltam a kísértésnek. Nincs még ahhoz jogom, hogy megcsodáljam őt teljes valójában. Másodpercekkel később egy – számomra – forró kéz simult az arcomra, mire szemeim kipattantak. Ott állt előttem Bella – nem is tagadom, hogy sajnálatomra – felöltözve, és mosolyogva nézett rám.

– Alice nagyon szomorú volt? – érdeklődött kedvesen, majd megkerülte az ágyat és bebújt a takaró alá.

– Amiért el vagy tőlünk tiltva? – kérdeztem vissza, szerelmem pedig bólintott. – Eléggé, és nem csak ő – feleltem majd Bella mellé helyezkedtem. – Esme és Rose is veletek akart menni, hogy minél több időt tölthessenek veled.

– Sajnálom – motyogta Bella lehajtott fejjel.

– Nem a te hibád, csakis az enyém. Ha nem megyek el, akkor... – hallgattam el hirtelen, ugyanis szerelmem megrázkódott. – Sajnálom, hogy felhoztam, én csak…

– Cssh – csúsztatta tenyerét a számra. – Csak az a fontos, hogy most már itt vagy velem – próbált mosolyogni.

– Köszönöm – motyogtam a tenyerének –, hogy nem árultál el minket Charlie-nak.

– Megígértem, hogy megtartom a titkotokat, és be is tartom az ígéretemet.

– Be kell vallanom, hogy nem tudom, miként fogom kibírni majd nélküled – takartam be nyakig a takarójával, de Bella lelökte magáról.

Makacssága miatt kissé megráztam a fejem.

– Ezt hogy érted pontosan? – jelent meg egy apró ránc szemei között, ahogyan gondolkodva nézett rám.

– Arra célzok, hogy a barátok nem töltik minden estéjüket a másiknál, és mivel Charlie hozzáteszem teljesen joggal eltiltott tőlünk, így iskolánk kívül nem tudunk találkozni. Mégis hogy foglak így visszahódítani? – szóltam elkeseredetten és fejemet közvetlenül Belláé mellé fektettem.

Bella felült, majd félig-meddig rám feküdt, és ajkai az enyémektől csak néhány centire voltak.

– Rád bízom, hogy miket találsz ki, mikor és hogyan szeretnél visszakapni, már ha valóban azt akarod, hogy újra a tiéd legyek. Nehogy azt gondold – érintette száját egy pillanatra az enyémekhez –, hogy meg fogom könnyíteni a dolgod. Ez afféle büntetés, mert helyettem akartál meghozni egy fontos döntést.

– Tudom, és megérdemlem – szusszantottam csalódottan.

– Biztos vagyok benne – kezdte simogatni szerelmem a karomat –, hogy remekül boldogulsz majd a feladattal.

Elvigyorodtam, ahogyan felötlött bennem, hogy mi lesz a tervem legelső lépése. Bella összevont szemöldökkel bámult rám. Már csak reggelig kell kibírnom valahogy, hiszen hivatalosan holnaptól indul ez a borzalmas játék, és azt az adumat nem „pazarolhatom” el most. Szó sem lehetett arról, hogy éjfél előtt adjam oda Bellának azt, amit akarok, és mivel reggel iskola, nem ébreszthetem fel szerelmemet az éjszaka közepén.

– Nagyon gyanús vagy nekem – feküdt vissza a helyére, és betakarózott.

– Aludj, Bella. Ígérem, hogy reggel megtudod, hogy miről van szó – leheltem csókot a homlokára.

Szerelmem másodpercek alatt álomba szenderült, nekem azonban maradt az éber állapot. Figyeltem Bella minden rezdülését, megpróbáltam bepótolni a pillanatokat, amiket nélküle töltöttem azzal, hogy még a korábbiaknál is jobban fürkésztem őt. Fél három felé járt az idő, amikor kétségbeesetten nyöszörögni kezdett. Odahajoltam a füléhez, és miközben a hátát simogattam, nyugtató szavakat duruzsoltam neki.

Nem tudom, hogy azok, amiket mondtam neki, vagy az érintéseim, netalántán a kettő együtt véve, de segített abban, hogy Bella megnyugodjon, és abbahagyja a nyöszörgést.

Legszívesebben egész éjjel cirógattam volna őt, és nem csak a hátát, hanem az arcát is, vágytam arra, hogy megcsókoljam őt, mégis elengedtem őt, és csak feküdtem mellette, anélkül, hogy hozzáértem volna. Legyőztem a kísértést, és hagytam Bellát aludni. Képtelenségnek tűnt számomra, hogy annyi napot kibírtam nélküle, de nagyon úgy tűnt, hogy végigszenvedtem három hónapot, anélkül, hogy érezhettem volna az illatát, hogy megérinthettem volna őt. Pokoli időszak volt, és úgy tűnt, hogy vége az egésznek. Nem terveztem, hogy többé magára hagyom Bellát, és elhatároztam, hogy amilyen hamar csak lehet, vissza fogom őt hódítani.