Pupi blogja

1. fejezet

Rúzsfoltos ing

Ha hazugságban élsz már egy ideje, akkor nem sok mindent mondhatsz el a családodról őszintén a külvilágnak, de az én valósághű beszámolóm körülbelül így hangzana: egy felső középosztálybeli házaspár egyetlen gyermekeként születtem picivel több, mint huszonnégy évvel ezelőtt. Édesapám orvos, édesanyám az otthoni teendőket látja el, de szabadidejében régi szenvedélyének hódol, a festésnek.

Ha viszont a szomszédaink mesélnének rólunk, véleményük szerint három szóval is jellemezni tudnának minket: A TÖKÉLETES CSALÁD. Persze, ha bővebb beszámolót tartanának kicsiny famíliámról, biztosan mesélnének többek között a szüleim felhőtlen házasságáról, ami 26 éve rendületlen, valamint szóba kerülnének a híres Hawkins jótékonysági estek is, amelyeket minden hónap második szombatján rendeznek a szüleim a házunkban, ahol különböző nemes célok érdekében rá tudják venni a pénzes fickókat és feleségeiket, hogy nagyobbnál nagyobb összegekkel támogassák ők is a jó célt.

A környékbeliek beszámolójának ma már a fele sem lenne igaz, mert öt hónapja minden megváltozott.

Éppen a szobám egyik foteljában ültem, lábaimat egy puffon nyugtatva, ölemben a laptopommal, amin Szylu Vérvörös alkonyatát olvastam, mikor anya zokogva jött be a szobámba.

Felállva a laptopot gyorsan a közeli kisasztalra tettem, majd odasétáltam hozzá. Átöleltem és nyugtatóan a hátát simogattam, miközben azt kérdezgettem tőle, hogy mi történt. Percek múlva mikor a sírás már csak szipogás volt, elhúzódott tőlem és csak ennyit mondott: apádnak szeretője van. Majd átölelve engem ismételt zokogásba kezdett. A döbbenettől teljesen megfagytam. Nem tudtam elhinni, hogy mindez igaz lenne. Reméltem, hogy az egész csak egy félreértés vagy egy rossz tréfa, de mikor még közel fél óra múltán is csak a gyors levegővételeket és a keserves sírást hallottam, rá kellett döbbennem, hogy nincs itt semmilyen tévedés, és apám tényleg összejött egy másik nővel. Kis idő múlva mikor anya görcsös szorítása – ahogyan engem ölelt – enyhült, elhúzódtam tőle és az ágy felé tereltem, hogy üljön le rá. Miután ezt megtette, én gyorsan a kis asztalhoz mentem és kikapcsoltam a gépet, majd egy nagy adag papírzsepi kíséretében – amit aztán a kezébe adtam – az ágyhoz sétáltam, és én is helyet foglaltam közvetlenül mellette. Először letörölte az arcáról a könnycseppeket, majd nagy levegőket véve próbálta magát lenyugtatni, hogy el tudja nekem mondani, mi történt.

Elmesélte, hogy apám nem sokkal ezelőtt rúzsfoltos ingben jött haza, és mikor ő rákérdezett, hogy mi az a paca a ruhadarabon, egy pillanatig sem tagadta a dolgot és bevallotta, hogy egy ideje van valakije. Egyik döbbenetből estem a másikba, és felrémlettek előttem az akkor még semmiségnek tűnő, ma már egyértelmű jeleknek minősülő dolgok. A mobiltelefon beszélgetések, amik rögtön elhalkultak vagy teljesen elnémultak mikor a közelben voltam, továbbá a folytonos túlórák, a rengeteg éjszakai ügyelet és a gyakori utazgatások állítólag konferenciák miatt. Sosem gondoltam ezekre árulkodó jelekként, mert életem során egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy apám esetleg hűtlen lehetne a feleségéhez. Mindig büszkeséggel gondoltam rá, hogy ennyi munka mellett a kórházban, jut elegendő ideje a családjára is. Azt hittem, hogy minden a legnagyobb rendben van kettejük között. Miért is fordult volna meg a fejemben a hűtlenség gondolata, ha ők ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt, most is rendszeresen éltek házas életet. Amiről nemrégiben a saját szememmel is megbizonyosodhattam, amikor egy vásárlásból hamarabb értem haza és kopogás nélkül sétáltam be a hálószobájukba. De szerencsémre már éppen felöltözőben voltak, bár az összetúrt ágy nyilvánvalóvá tette, hogy nem sokkal azelőtt nem éppen „Csapd le csacsit!” játszottak. Gyorsan megfordultam és kiviharoztam a szobájukból, a későbbiekben aztán mindhárman úgy tettünk, mintha semmit sem láttam volna.

Ezen az éjszakáján, anya velem aludt a szobámban, vagyis csak próbáltunk aludni, mert álom egyikünk szemére sem jött. Mindketten gondolatainkba merültünk. Hogy az ő fejében mi járt azt nem tudom, de én csak egy kérdésen merengtem: Miért?

A reggel hamar elérkezett és bőven miután felkelt a nap, anya egyszer csak megcsókolta a homlokomat, majd kikászálódott az ágyból és elhagyta a szobámat. Nem értettem a hirtelen távozásának okát, de nem szaladtam utána, hogy megkérdezzem a dolgot. Miután én is nagy nehezen kimásztam az ágyból és elpakoltam az ágyneműket, a fürdőszobám felé vettem az irányt és egy „Ébresztő!” zuhannyal próbáltam magamhoz térni, az éjszakai alvatlanság okozta fáradságból. Majd a zuhany végeztével, egy alapos fog- és arcmosással, valamint fésülködéssel később visszatértem a szobámba és a méretes gardróbomhoz menve magamra kaptam a fehérneműkön kívül egy fekete színű nadrágot, egy hosszú ujjú szürke felsőt, valamint egy fekete csizmát, és elindultam a földszintre, hogy a konyhában valami reggeli után nézzek. Szép lassan mentem lefelé a lépcsőkön, majd az előszobán átsétálva, a nappaliba érve olyan látvány tárult a szemeim elé, amire a történtek után nem számítottam volna.