Az oldalon saját szereplős történetek, Twilight fanfictionök és novellák találhatók.
Ha tetszik valamelyik történetem, ajánld másoknak, hogy ők is megismerhessék!
Alternatív epilógus (részlet...)
Michael kisbabát szeretnénk, viszont egyszerűen nem tudok teherbe esni. Nem tudom, mi lehet a gond, de félek, hogy sosem lehet tőlem kisbabánk.
Három hónappal később...
Itt ülünk egy orvosnál, és várjuk a vizsgálati eredményeket. Michaellel egymás kezét szorítva imádkozunk, hogy ne legyen semmi baj.
– Nos, megjött minden vizsgálat eredménye – lépett be a rendelő ajtaján az orvos, kezében egy nagy borítékkal.
– Doki, lehetne, hogy kertelés nélkül elmondja, hogy mi a baj? – kérdezte Michael feszülten, és újra megszorította a kezem.
– Hogyne – felelte tömören az orvos, majd kinyitotta a borítékot, és kihúzta belőle a papírokat, majd hümmögve kezdte tanulmányozni. Kis idő múlva letette a papírokat az asztalra, kezeit összekulcsolva a papírokra tette, aztán felemelte a fejét, és ránk nézett.
– Csak mondja ki – suttogtam neki.
– Mindketten makkegészségesek. Nem találtunk semmilyen rendellenességet. Nincs akadálya annak, hogy teherbe essen.
Mindketten megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt. De aztán valami szöget ütött a fejemben.
– De akkor ez eddig miért nem történt meg?
– Nézze, Ana, az igazság az, hogy fogalmam sincs. De van pár tanács, amit, ha megfogadnak, elméletileg rövid időn belül várandós lesz.
Kissé megnyugtattak a szavai, viszont a tanácsai elég érdekfeszítőek voltak. Néhány egészen elgondolkodtatott, hogy hogyan is tudjuk majd kivitelezni munkaidőben, de aztán arra gondoltam, ott vannak azok a hatalmas íróasztalok, és, egy ideje már amúgy is eljátszottam a gondolattal, hogy milyen is lenne, ha azon szeretkeznénk Michaellel. Biztos vagyok benne, hogy ő sem bánná.
Hatalmas kő esett le mindkettőnk szívéről az eredmények hallatán, és egymásba karolva szálltunk be a liftbe.
– Egyszer azt mondtad, hogy legszívesebben minden pillanatban velem szeretkeznél… – haraptam be az alsó ajkamat, és úgy néztem az arcára.
– Mi az, hogy csak egyszer? – háborodott fel, de azért a szája szegletében mosoly bujkált.
– Miért, többször mondtad? – vontam fel a szemöldököm.
– Miért, csak egyre emlékszel? – vonta fel ő is a szemöldökét.
– A lényeg az, hogy most teljesül az álmod, ha nem is minden pillanatban, de azért az idő nagy részében együtt leszünk – tereltem el a témát, ugyanis tényleg csak egy alkalomra emlékszem, hogy azt mondta volna.
– Szóval, csak egyre emlékszel – nézett rám sértődötten, de aztán felcsillantak a szemei.
– Ajajj, ha így nézel, annak nincs jó vége – rémültem meg egy kicsit.
– Amiért csak egy alkalom emlékszel, este meg foglak büntetni – suttogta a fülembe, én pedig megborzongtam.
– Már alig várom az estét – motyogtam, majd a tarkóját megragadtam, és a fejét az enyémhez húztam, hogy megcsókolhassam.
Este beváltotta az ígéretét, és olyan büntetésben volt részem, hogy ezentúl is készséggel fogok mindent elfelejteni, csak hogy újra csinálja azokat a dolgokat velem.
***
Másnap reggel az elképesztő büntetésem után hullafáradtan keltünk fel mindketten, és míg Michael valami reggelit csinált, én elmentem zuhanyozni.
– Akarod, hogy megmossam a hátad? – hallottam meg Michael hangját.
Gyorsan megfordultam, és kinyitva a zuhanykabint megláttam őt, amint pucéran a mosdókagylónak dől.
– Akarom – leheltem, és mire egyet pisloghattam volna, már a zuhanykabinba lépett.
A következő pillanatban az ajkai már az enyémeken voltak, és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy a térdeim remegtek.
– Várj! – szóltam rá, mikor az ölébe akart kapni. – Nehéz vagyok.
– Nem – ellenkezett, és ismét fel akart emelni, hogy lábaimat a csípője köré fonjam.
– Édes, nem akarom, hogy megemeld magad, különben is, ha most belekezdünk el fogunk késni.
– Majd kimagyarázom valahogy a főnökömnél a késést. Legfeljebb elcsábítom, nehogy kirúgjon.
– Mondhatom nagyon szép, tehát fel akarsz szarvazni a zsarnok főnököddel? – incselkedtem vele.
Nagyon is tetszett az ötlet, hogy elcsábítson.
– Zsarnok? – mormolta a hasamba. – Tévedés. Az én főnököm nem zsarnok. Ő a legjobb főnök a világon. – A nyelvével a köldököm körül kezdett körözni, nekem pedig meg kellett kapaszkodnom a csempében, ha nem akartam összeesni.
– Mesélj róla egy kicsit – leheltem.
– Gyönyörű – csókolta meg a hasam –, szexi – húzta végig a nyelvét a melleim között –, okos – csókolt bele a nyakamba –, szenvedélyes – kényeztette az államat –, és csak az enyém – találtak rá ajkai az enyémekre, és mohón falni kezdte a számat.
– Akarlak – motyogtam a szájának.
– Ha már nem engeded, hogy az ölembe kapjalak, akkor gyere – húzott ki a zuhanyzóból, és a szobánkba vonszolt. Lelökött az ágyra, majd rögtön felém helyezkedett, és azt tett velem, amit csak akart…
***
– Többet nem hagyom, hogy munkába menet előtt elcsábíts – kiabáltam be neki a fürdőszobába, úgy egy órával később.
Nyílt a kabin ajtaja, és meghallottam a méltatlankodó hangját.
– Miért nem?
– Először is, mert máris elkéstünk, másodszor mert az ágy csurom víz lett, mivel a zuhany alól rángattál ki, hármadszor pedig, mert a megbeszélésen meg sem tudok majd szólalni, úgy berekedtem – köszörültem meg a végén a torkom.
– Kellett neked olyanokat sikongatni – nevetett fel, majd becsukta a kabin ajtaját.
– A te hibád. Ha nem csináltad volna azokat a dolgokat, nem sikongattam volna. Különben meg, ha ennyire zavar, akkor ezentúl egy kósza hang sem fogja elhagyni a számat – sértődtem meg, miközben a cipőmet vettem fel.
– Eszedbe se jusson hallgatni az ágyban! – hallottam meg a hangját elég közelről. Az ajtófélfának támaszkodott egy szál törölközőben, és a mellkasán végigfutó vízcsepp miatt nagyot kellett nyelnem.
Ana, fékezd magad! Ha most letámadod, sose indultok el dolgozni!
– Majd még meglátom.
Felálltam, és az éjjeli szekrényről a mobilomat a táskámba dobtam, majd a konyha felé indultam. Az ajtó előtt aztán néhány lépéssel kénytelen voltam megállni, mert Michael útban volt.
– Ígérd meg, hogy egyetlen kósza hangot sem fogsz visszafojtani – lépett közelebb hozzám.
– Ne közelíts! – emeltem fel a kezem.
– Miért is?
– Édes, kimondhatatlanul kívánlak, ezért ha még egy lépést teszel felém, rád fogom vetni magam, és ma egyikünk sem fog dolgozni menni.
– Csábító ajánlat – vigyorgott rám.
– Majd este rád vetem magam, de most nem lehet.
Michael félreállt az útból, én meg a konyhába siettem.
– Azt hittem, csináltál reggelit – kiabáltam, hogy biztos meghallja.
– Hát az úgy volt, hogy… – köntörfalazott. – Eszembe jutott, hogy talán szeretnél együtt zuhanyozni, így nem volt időm rá, de kávét sikerült csinálnom – kiabált vissza.
Címkék: Kárhozat és remény
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése